Lilypie Third Birthday tickers

2009. november 18., szerda

Barátok

Két hete vasárnap meglátogatott Zsombi barátom, a szüleivel és a két kis pocaklakóval. A látogatás már eleve jól kezdődött, mert Zigi tesóm annyira megörült Zsombinak, hogy amikor Anya elengedte, ráugrott Zsombira, akit így aztán sikerült feldöntenie. Szerencsére nem volt semmi a közelében, így nem verte be semmijét, csak Zigi nagyon megijesztette. Szóval a kezdeti rossz hangulat után már felhőtlen volt a játék és a kacagás. Persze Zigit kizártuk, hogy ne "terrorizálja" a vendégeket. Zsombi nagyon aranyos volt velem, megmutatta hogy kell mászni, megszeretgetett, sőt még puszit is kaptam. Aztán játszott az Anyukájával, és a látogatás vége felé ismét beengedtük Zigit, hogy Zsombi ne féljen tőle. Zigi ennek annyira örült, hogy megint letámadta Zsombit, de most már vigyáztunk rá, nehogy fellökje. Adott Neki egy két kutyapuszit, majd pedig ment megharapdálni az Apukáját. Másnap Anya felhívta Zsombi Anyukáját, hogy megtudakolja, hogy Zsombival minden rendben volt-e éjszaka, nem hagyott-e benne rossz emléket Zigi. Szerencsére minden rendben volt, úgyhogy remélem legközelebb is meglátogatnak bennünket.

vadul figyelem hogyan kell mászni :)

2009. november 17., kedd

9/6 hónap

Csak röviden néhány feljegyzés arról, hogy miket is tudok mostanában!
Négykézlábra állva előre hátra hintázok! Sajnos a mászás még csak álom, de lassan annak is el jön az ideje. Kezdek szépen üldögélni, de azért néha még hasonlítok egy részegesre. Négykézlábból próbálok ülni is, de ez annyira bonyolult mozdulatsor, hogy inkább még nem gyakorlom annyit.
A nappalok elég esemény dúsak, mindig csinálunk Anyával valamit. Az éjszakát nagyjából átalszom, kivéve most, mert egy picit náthás vagyok, és nem kapok levegőt.
A súlyom 7,33 kg, a hosszúságom 69 cm.
A dokik akikhez járunk meg szoktak dícsérni, hogy szépen fejlődöm, csak Anya aggódik egy picit, azért mert egy hónapja csak a hintázást mutatom neki, és nem akarok mászni.

2009. november 6., péntek

Hosszú hétvége

Az október 23-i hétvégét Anyáékkal, és a Krisztiékkel vidéken töltöttük. Már csütörtök este elindultunk jól felpakolva az autót, hogy nyakunkba vegyük a Balatont és környékét. Pénteken ebéd után úgy döntött a családi kupaktanács, hogy elmegyünk Sümegre, és megnézzük a Sümegi várat. Az út kicsit hosszú volt, de szerencsére én majdnem végig aludtam. Aztán odaérve tapasztaltuk, hogy Anya meg Apa a két nagy okos :o) nem hozta el a kengurúmat, ezért Apának meg kellett bűnhődnie és egész végig a felsőjében kellett hogy cipeljen, mert a babakocsi kereke egyrészt kitört volna, másrészt pedig annyi lépcső volt a várban, hogy egyszerűbb volt így vinni engem. A vár nagyon tetszett, végig nézelődtem. Apa jól elfáradt a cipelésemben, mert már nem vagyok olyan picike, mint korábban. A várat megjárva, kifáradva és a szép időnek, a jó levegőnek köszönhetően Apa és Én este jót aludtunk. Anya meg folyamatosan Apát zaklatta mert egész éjjel horkolt.

Mint látjátok már a várhoz vezető út sem volt egyszerű, de Apa hősiesen végigcipelt.

Szombaton sajnos nem volt annyira jó idő, sőt még hideg is volt, de ettől függetlenül mi elindultunk a Veszprémi Állatkertbe. Itt már Apának nagyobb szerencséje volt, mert az állatkert úgy lett kiépítve, hogy alkalmas legyen a babakocsival közlekedők számára, így csak a látogatás vége felé kellett hogy kikapjon a babakocsiból, mert addigra untam meg az üldögélést. Amúgy nagyon élveztem a szombatot, láttam egy csomó állatot. Nagyon figyeltem mindenre, hogy legközelebb ha erre járunk akkor már tudjam mondani Anyáéknak, hogy mi micsoda.

A vasárnap már a pakolással a takarítással és a hazafelé úttal telt. És mint mindig, a következő hét elejét leginkább alvással, pihenéssel töltöttem.