Evés, és etetés

Mivel Bálint most már szépen eszik kanállal gyümölcs és zöldség püréket, és ezáltal a súlya igencsak gyarapszik, így kitaláltam, hogy nekünk aztán most kell egy pihenő szék, mert egyrészt leszakad a karom etetéskor, másrészt pedig nem tudom etetni is meg azt a másik nyolc kezét lefogni amivel össze-vissza hadonászik. :) Bettyótól tanácsot kérve, és azon felbuzdulva, elindultam Apukámmal a madaras bevásárló központba, ahol sajnos nem találtam olyan pihenő széket, amit Ő említett, ezért üres kézzel tértünk haza. Apukám tovább kutakodva úgy gondolta, hogy minek nekünk pihenő szék, mikor lehet kapni "826 millió" :) pozícióba állítható etető széket, ami sokkal jobban megéri az árát, praktikusabb és sokkal tovább használható mint egy pihenő szék. Vasárnap pedig elment és egyedül megvette nekünk ezt a gyönyörű szép etető széket, melyben Bálint nagyon jól érzi magát!!!! Nekem most már nagyon jó dolgom van, mert csak beültetem Töpit, és odatolom ahova akarom. Meg tudom fogni a kezeit, ha oda hadonászna ahova én nem szeretném, és iszonyú gyorsan meg tudom etetni. :) Bálint is szeret benne ücsörögni, mert tud belőle nézelődni és nagyon tetszik neki, hogy végre nem csak a plafont látja! :)

Rokonok

Még múlt hét vasárnap történt, hogy meglátogattak minket a rokonaink. A rokonsági fokkal még nem vagyok teljesen tisztában, de azt elmagyarázták Nekem, hogy Apának az unokatestvérei voltak nálunk. Az ő családjukban van két kislány. Az egyik már nagyobbacska, Ő idén már megy óvodába, viszont a másik majdnem velem egy idős, Ő most lesz négy hónapos. Anyáék egymás mellé raktak minket, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem sok kell ahhoz, hogy utolérjem mind hosszban mind pedig súlyban az "unokatesómat". Persze fejlődésileg Gini sokkal ügyesebb mint én vagyok, de remélem, hogy hamarosan ezt a lemaradásomat is behozom.

Szemészeten jártunk

Múlt hét csütörtökön ismét a szemészeten voltunk kontrollon. A szokásos hosszú várakozás után eljött a vizsgálat ideje is, amit természetesen végig bőgtem! A diagnózis ugyan az mint 5 héttel korábban volt. A bal szemem rendben van, de a jobb szememen még mindig ott van az a megvastagodás. A doki szerint valószínű, hogy nem fog gondot okozni a látásomban, de ettől függetlenül még mindig szeretne megfigyelés alatt tartani. Viszont a jó hír, hogy legközelebb 1 éves korom után kell mennünk. A rossz, hogy addigra erősebb és okosabb leszek, és kevésbé fogom tűrni, hogy maceráljanak. :)

Cumi vagy nem cumi

Akárkivel beszélgetek mindig felmerül a kérdés, hogy én adok-e a gyereknek cumit vagy sem. Nos, én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Bálint nem nagyon szereti a cumit. Van amikor órákig cumizik, de van amikor abszolút el sem fogadja. A minap pedig az történt, hogy megtalálta az ujját, és azt kezdte el szopizni (mint a képen látható elég furán). A héten Anyukámnál jártam ahol is az egyik ismerősünk majdnem levette a fejemet azért mert cumit adtam a gyerek szájába. Azt kérdezte, hogy hogyan fogom majd leszoktatni róla? Egy kicsit meglepődtem, hogy miért "támadt" így nekem, de utána elmagyaráztam neki, hogy szerencsére Bálint még nem cumi függő, és hogy ő is adta volna neki a cumit amikor a sérv műtét előtt ordított a gyerek, hogy éhes, és csak a cumival tudtam kicsit megnyugtatni. Aztán mikor egyedül maradtam, belegondoltam, hogy igazából én is nagyon sokáig cumiztam, és emlékszem mekkora traumát okozott az amikor Anyukám egy ollóval kettévágta a cumimat. :) Persze akkoriban egy világ dőlt bennem össze, de aztán hamar rájöttem, hogy nem ez volt a legnagyobb katasztrófa az életemben (habár még most is érzékenyen érint :) De visszatérve Bálintra, vajon melyik a jobb neki? Ha adom a cumit, vagy ha teljesen rászokik az ujjára? Vajon melyikről könnyebb leszoktatni? Egyáltalán le kell-e szoktatni, vagy rájön idővel magától, hogy ez már nem "menő"? Míg nem találom meg rá a választ, addig is marad a jól bevált cumi vagy az ujjainak szopizása.

Nyaralás

Először is mindenkitől bocsi, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztünk, de a múlt héten nyaralni voltunk, előtte meg nagyon sok dolgunk volt, mert hát a kötelező orvoshoz járást nem lehetett kihagyni. Hogy a legelején kezdjem, szerencsére az orvosnál nem volt semmi gond. Neurológusnál jártunk, aki a meglévő tornák mellé, egy újabb gyakorlatot iktatott be. Aztán meglátogattuk a védőnénit, aki 07.01-től nyugdíjba ment, úgyhogy elbúcsúztunk tőle. (Kiváncsian várjuk az új védőnőnket.) Aztán jött hozzánk a háziorvos, aki beadta az oltásaimat, és megvizsgált. Szerencsére mindent rendben talált, így hát 07. 04-én kicsit nehézkesen, indulhattunk is nyaralni. (Azért nehézkesen, mert ez a nyaralás pakolás szempontjából felért egy költözéssel) A Balaton környékére mentünk Zsombi barátommal és a szüleivel. Vasárnap pedig csatlakozott hozzánk az unokatesóm Dominik is. Szerencsére volt részünk jó időben is ezért egy párszor lementünk Anyáékkal pancsizni a Balatonba. Első alkalommal Apával fürödtem a Balatonba, ami nagyon jó volt, ugyanis aznap nagyon meleg volt, és hát én is szenvedtem a melegtől. Másnap Anyával fürödtem a Balcsiban, ami annyira már nem tetszett, mert egy kicsit hideg volt a víz. De azért mindkét alkalommal sikerült annyira felfrissíteni magam, hogy utána jót aludjak a parton. Persze ismét a vidéki levegőnek, és a sok alvásnak köszönhetően sokat fejlődtem egy hét alatt. Elkezdtem nézegetni a kezemet. Egyre többet beszélgetek. Néha, néha próbálgatok átfordulni, de mindig csak véletlenül jön össze. :) Átalszom teljesen az éjszakát. És ami a legfontosabb, hogy kezdem a fejemet egész szépen megtartani. Néha még elég nagyokat "bólogatok", de azért próbálkozom. A kaja viszont még mindig elég rázós kérdés. Anyának a héten elfogyott a teje, úgyhogy maradt a tápszer. Kanalazni annyira nem szeretek, mindig üvöltök, így anyának sok türelemre van szüksége ahhoz, hogy elkezdjek gyümölcsöket, főzelékeket enni. A gyümölcsleveket nagyon szeretem, de csak úgy, hogy ha cumisüvegből kapom. Szóval nem egyszerű velem.
Amúgy a nyaralás nagyon jól sikerült, Zsombi barátom többször beszélgetett velem, az ő étvágyát látva, én is több tápit ettem. :) Az Anyukája mondókákat mondott nekem, aminek én nagyon örültem, és nagyokat mosolyogtam Neki. A Dominik, pedig a tornában segített Anyának és Apának, és mindig felvidított a kocsiban. Voltunk kirándulni is Tihanyba, ahol én persze jó nagyot aludtam. Jó kis nyaralás volt ez, remélem lesz még ilyen a nyáron.

Én a napsátor alatt, már felfrissülve.

Zsombival a parton.

Anyával a Balcsiban

Apával sétálunk Tihanyban

Játszótéren Domcsi, Zsombi, és Kriszti. (én itt is egy jót aludtam)

Séta a parton Domcsival