2009.01.31-én Anyával kórházba kerültünk, mert megrepedt a magzatburok, és szívárgott a magzatvíz. A kórházba menetel sem volt már egyszerű, mert Apa (GPS segítségével) a II. Női Klinika helyett elvitt minket a Tűzoltó utcai Gyerekklinikára. :) A kis kitérő után nagy nehezen megérkeztünk a kórházba, ahol megvizsgáltak minket, és azt mondták, hogy még két napig bent kell maradnom Anya pocakjában, mert még kell egy-két gyógyszert kapnom, hogy ha megérkezem, akkor a tüdőm rendben legyen. A szombat éjszaka elég eseménydús volt, ugyanis a vajúdóba kerültünk ahol csak úgy jöttek mentek a vajúdó kismamák. Ennek hatására én is úgy döntöttem, hogy ki akarok jönni, és Anyának fájásokat produkáltam, amit Anya szinte észre sem vett. A nővérkék szóltak neki, hogy hát a gép fájásokat mutat, és hogy miért nem szólt, hogy rosszul van. Kaptunk még infúziót, és ennek hatására megnyugodtam. A vasárnap elég szomorkás, és unalmas nap volt, aznap szinte egy vajúdó kismama sem jött, úgyhogy szombaton valószínű valami front lehetett, hogy ennyien voltunk a vajúdóban. Majd eljött a hétfő amikor is jött a doktorbácsi (akivel előzőleg meg kellett harcolni azért hogy császármetszéssel jöjjek a világra), aki konzultációt kért, és nagy nehezen beleegyezett a császárba. Több időpont is felmerült a születésemmel kapcsolatban, de végül a délután 4 óra lett a nyerő. Mikor eljött az idő jöttek értünk és elvittek minket a szülőszobába. Anya kapott a gerincébe érzéstelenítőt, és ahogy hatni kezdett azonnal nekikezdtek a műtétnek. 16 óra 14 perckor már kint is voltam és felsírtam. Sajnos Anya csak egy pillanatra láthatott, mert azonnal vittek fel a koraszülött osztályra, és betettek egy inkubátorba. Aznap este Apa még meglátogatott, de sajnos Anya csak másnap tudott jönni, mert csak akkor engedték ki az örzőből.
