Karácsony

"Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek,

hogy emberek lehessetek!" (Wass Albert)

Minden Kedves blog olvasónak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

Bálint, Nati, Zoli

Az év utolsó orvos látogatásai

Nagy nehezen, de úgy néz ki, hogy túl vagyunk az idei év utolsó orvosi vizitein. A múlt héten voltunk a sebészeten, ahova többet már szerencsére nem kell menni! Annyira szép a sérv műtét helye, hogy a vizsgáló doktorbácsi alig találta meg a heget. Szerencsére azt mondták, hogy tényleg nagyon szép a seb, semmi nyoma a sérvnek, úgyhogy már csak akkor kell mennünk, ha valami panasz van. (reméljük nem lesz)!!!!
Hétfőn voltunk az ortopédián, ahol megdicsértek, mert egyedül fel tudok ülni, és el kezdtem mászni! A doktornéni még véletlenül sem említette a Dévény Anna tornát, így Anya nagyon boldog volt! Ide vissza már csak akkor kell mennünk, ha már egyedül tudok menni! Szóval egy időre ez is letudva.
Kedden pedig neurológián voltunk, ahol ismét dícséretben részesültem, a fent leírtak miatt. A doktornéni megjegyezte, hogy minek tettünk volna ki engem fájdalmas D.A. tornának, hogy ha Anyával és Apával is hatásosak voltunk. Ide már nem biztos hogy vissza kell jönnünk. Ezt majd kb. január végén a háziorvos eldönti. Sajnos az a doktornéni aki itt volt teljesen visszavonul a szakmától, úgyhogy nagyon szomorúak voltunk Anyával, hogy Marika nénivel már nem találkozunk többet.
A fejlődésemben nagyon sokat segített a családunk egyik jó barátja Ili néni, aki havonta rám kukkantott, és tett még egy-két javaslatot Anyának a mozgásom fejlesztésére. :)))))

Télapó itt van....

Mint minden gyerekhez, hozzám is eljött a Mikulás! Mivel jó gyerek voltam, ezért kaptam egy csomó ajándékot. Kaptam egy plüss mikulást, egy plüss hóembert, egy kis rezgő elefántot, egy plüss kutyust, meg csokit. Mivel azt még nem ehetek, így Apa örömmel rá is mozdult a csokijaimra. :o) Persze a Mikulás Anyáékra is gondolt, ezért éjszaka megálmodtam azt a bonyolult mozdulatsort, amivel fel tudok ülni, és meg is tudom magamat tartani jó pár percig. Anyáék 06-án reggel egymást kérdezgették, hogy ki ültetett fel engem. Aztán mikor már úgy láttam, hogy a reggeli álmosságból magukhoz tértek, még egy párszor megmutattam nekik, hogy bizony engem már senki sem kell hogy segítsen, mert már magamtól is fel tudok ülni. :o)

Sőt ma reggel Anyának megmutattam, hogy már mászni is tudok, csak lusta vagyok az új dolgot gyakorolni. Mennyivel egyszerübb eljutni bármiért úgy, hogy odagurulok! Anya, Apa reszkessetek! A karácsonyfa nagy veszélynek van kitéve a jelenlétemben! :o)

Barátok

Két hete vasárnap meglátogatott Zsombi barátom, a szüleivel és a két kis pocaklakóval. A látogatás már eleve jól kezdődött, mert Zigi tesóm annyira megörült Zsombinak, hogy amikor Anya elengedte, ráugrott Zsombira, akit így aztán sikerült feldöntenie. Szerencsére nem volt semmi a közelében, így nem verte be semmijét, csak Zigi nagyon megijesztette. Szóval a kezdeti rossz hangulat után már felhőtlen volt a játék és a kacagás. Persze Zigit kizártuk, hogy ne "terrorizálja" a vendégeket. Zsombi nagyon aranyos volt velem, megmutatta hogy kell mászni, megszeretgetett, sőt még puszit is kaptam. Aztán játszott az Anyukájával, és a látogatás vége felé ismét beengedtük Zigit, hogy Zsombi ne féljen tőle. Zigi ennek annyira örült, hogy megint letámadta Zsombit, de most már vigyáztunk rá, nehogy fellökje. Adott Neki egy két kutyapuszit, majd pedig ment megharapdálni az Apukáját. Másnap Anya felhívta Zsombi Anyukáját, hogy megtudakolja, hogy Zsombival minden rendben volt-e éjszaka, nem hagyott-e benne rossz emléket Zigi. Szerencsére minden rendben volt, úgyhogy remélem legközelebb is meglátogatnak bennünket.

vadul figyelem hogyan kell mászni :)

9/6 hónap

Csak röviden néhány feljegyzés arról, hogy miket is tudok mostanában!

Négykézlábra állva előre hátra hintázok! Sajnos a mászás még csak álom, de lassan annak is el jön az ideje. Kezdek szépen üldögélni, de azért néha még hasonlítok egy részegesre. Négykézlábból próbálok ülni is, de ez annyira bonyolult mozdulatsor, hogy inkább még nem gyakorlom annyit.

A nappalok elég esemény dúsak, mindig csinálunk Anyával valamit. Az éjszakát nagyjából átalszom, kivéve most, mert egy picit náthás vagyok, és nem kapok levegőt.

A súlyom 7,33 kg, a hosszúságom 69 cm.

A dokik akikhez járunk meg szoktak dícsérni, hogy szépen fejlődöm, csak Anya aggódik egy picit, azért mert egy hónapja csak a hintázást mutatom neki, és nem akarok mászni.

Hosszú hétvége

Az október 23-i hétvégét Anyáékkal, és a Krisztiékkel vidéken töltöttük. Már csütörtök este elindultunk jól felpakolva az autót, hogy nyakunkba vegyük a Balatont és környékét. Pénteken ebéd után úgy döntött a családi kupaktanács, hogy elmegyünk Sümegre, és megnézzük a Sümegi várat. Az út kicsit hosszú volt, de szerencsére én majdnem végig aludtam. Aztán odaérve tapasztaltuk, hogy Anya meg Apa a két nagy okos :o) nem hozta el a kengurúmat, ezért Apának meg kellett bűnhődnie és egész végig a felsőjében kellett hogy cipeljen, mert a babakocsi kereke egyrészt kitört volna, másrészt pedig annyi lépcső volt a várban, hogy egyszerűbb volt így vinni engem. A vár nagyon tetszett, végig nézelődtem. Apa jól elfáradt a cipelésemben, mert már nem vagyok olyan picike, mint korábban. A várat megjárva, kifáradva és a szép időnek, a jó levegőnek köszönhetően Apa és Én este jót aludtunk. Anya meg folyamatosan Apát zaklatta mert egész éjjel horkolt.

Mint látjátok már a várhoz vezető út sem volt egyszerű, de Apa hősiesen végigcipelt.

Szombaton sajnos nem volt annyira jó idő, sőt még hideg is volt, de ettől függetlenül mi elindultunk a Veszprémi Állatkertbe. Itt már Apának nagyobb szerencséje volt, mert az állatkert úgy lett kiépítve, hogy alkalmas legyen a babakocsival közlekedők számára, így csak a látogatás vége felé kellett hogy kikapjon a babakocsiból, mert addigra untam meg az üldögélést. Amúgy nagyon élveztem a szombatot, láttam egy csomó állatot. Nagyon figyeltem mindenre, hogy legközelebb ha erre járunk akkor már tudjam mondani Anyáéknak, hogy mi micsoda.

A vasárnap már a pakolással a takarítással és a hazafelé úttal telt. És mint mindig, a következő hét elejét leginkább alvással, pihenéssel töltöttem.

Zsúfolt hétvége 2

Kicsit le vagyunk maradva az írással, mert Anyát mostanában nagyon lefoglalom, ezért előre is bocsi mindenktől. Tehát október 09-én Anyáék lepasszoltak a Nagyinak, mert tudták, hogy megint egy hosszú, és programokkal dús hétvégénk lesz. A hétvége majdnem teljesen a Huber családról szólt, mert csak Ők képesek erre, hogy mindent október elejére sűrítsenek be. :) Pénteken lemaradtam Bettyó szülinapjáról, de szerencsére Anyáék képviseltek engem is. Míg Anyáék buliztak, én addig Nagyinál aludtam egy jó nagyot, hogy felkészüljek a másnapi Maya fergeteg partyra. :) A szombati buli nagyon jóra sikerült. Maya barátnőm meglepett mindenkit egy csiribiri tornával amit én is nagyon élveztem, habár meg kell vallanom, hogy ez még nem teljesen nekem való, mert még nem tudtam minden játékban részt venni. Aztán a tortnán én és Anya is jól elfáradt így mi már csak szinte figyelői voltunk az eseményeknek. A sok gyereknek és a tornának köszönhetően hamar rájöttem, hogy miképp kell integetni, így gyorsan megmutattam mindenkinek hogy én már milyen ügyes vagyok.

Pillanatképek a csiribiri tornából

A vasárnap is hosszú volt, ugyanis meglátogattuk Apa rokonait. Ott volt szinte mindenki, így Anyát csak néha-néha láttam, mert én voltam a társaság középpontja, és állandóan valamelyik családtag kezében voltam. :)

Aztán megnéztük Georginát is az unokatesómat, hogy összemérjük, hogy mennyit nőttünk az elmúlt pár hónapban, mióta nem találkoztunk. Hát így a képeket elnézve az a különbség ami korábban meg volt, még mindig fenn áll köztünk. Kilóban kicsit több mint 1 kg, centiben pedig 4-5 cm.

Georgina és a rokonok után még hazafelé beugrottunk Anya barátnőjéhez egy kicsit dumcsizni és kifaggatni őket a közelgő esküvőjükről. Ezek után jól elfáradva még megnéztük Dominiket és az új játékát, majd pedig hazafelé vettük az irányt. Hát azt kell hogy mondjam, este már altatni nem kellett! :)

Ui: Szerintem a csiribirinek és a sok gyereknek köszönhetően hétfőn már kipihenve feltérdeltem négykézlábra, és azóta próbálkozom a mászással.

Zsúfolt hétvége 1

Két hete történt, hogy Mira barátnőm szülinapján jártunk! Nagyon nagy szerencsénk volt, mert még nagyon jó időnk volt. Mira 1 éves szülinapját ünnepeltük. Nagyon jól éreztük magunkat, habár én még a sok jó falatból nem igazán tudtam enni, pedig Mirának 3 db tortája is volt! Anya nem engedte, hogy bármelyiket is megkóstoljam, ezért nekem maradt a baba joghurt. :) Aztán sajnos korán le kellett lépnünk a buliról, mert úgy kb. 6 óra fele elkezdett lemenni a nap, és elég hideg lett a kertben. Anya jól betakart, de így is érezni lehetett a hideg közeledtét.

Aztán szombat este, még beugrottunk Krisztiékhez, mert ott voltak a barátaink akikkel már régen találkoztunk. Meg kell jegyeznem, hogy a családom sem teljesen normális. A nagy bolondozások közepette Kriszti előkerítette ezt a gyönyörű parókát nekem, és viccelődtünk rajtam egy picit. Szóval kb 16-17 év múlva ilyen lesz a frizurám! :)

A vasárnap is sűrű volt, ugyanis Anya Keresztanyukájával, és (fele)családjával megbeszéltük hogy elmegyünk a Nagyi Nagynénjéhez. Húúúú, ezt most jól megkavartam. Én már azt sem tudom, ki, kinek a rokona. :) Szóval a Nagyi Nagynénje Csoki néni, aki nem rég költözött el. El mentünk meglátogatni Őt, mi így hatan, hogy mi újság vele, illetve hogy bemutatkozzak Neki. Már az odafele út sem volt egyszerű, mert legalább fél órát bolyongtunk a lakótelepen, mire megtaláltuk a házat ahol lakik. Aztán én jól bekajáltam, mert az út eléggé kimerített. Utána pedig jól viselkedtem, beszélgettem, és egy picit aludtam is. Elég későn indultunk haza, már sötétedett. A pici alvásnak köszönhetően jól végig üvöltöttem a hazafelé vezető utat (pedig ez rám nem jellemző, hogy a kocsiban üvöltök). A hétvége után pedig alig vártam a vasárnap estét, és a hétfőt, hogy jól kipihenhessem magam, és készülhessek a következő zsúfolt hétvégére..... :)

A médiasztár

Talán emlékeztek arra a képre a nyaralásból ahol a Wellness magazint olvasom. Nos az Anyukám beküldte a szerkesztőségbe, ahol annyira megtetszett a kép, hogy az októberi magazinba a szerkesztő levele mellé betették! Elindult fotómodell, médiasztár vagy ahogy mostanság mondják celeb karrierem! Tehát ha valaki megvette az októberi újságot akkor valóban én vagyok benne! Nem csalás, nem ámítás :o))))))

(forrás: Wellness magazin október)

A cumi pusztító

Egyik este történt az eset, hogy a jól megérdemelt kanapén alvás után Anyáék nagy nehezen felkeltettek és elvittek tornázni, utána meg jött a fürdés. Persze a kanapén ott hagytunk mindent, köztük a cumit is. Mire mindennel végeztünk addigra az én "nővérkém" rosszalkodott egy kicsit, és adott annak a fránya cuminak. Gondolta biztos, hogy ha nekem olyan jó az a cumi, akkor biztos neki is ízleni fog.
Tehát a bűnös személyleírása: 4 lábú, fehér alapon barna foltok. :) A neve Zigi, habár Anyától gyakran hallom azt is hogy Zizi, és Átok. Nem is értem, hogy miért. Imád engem, ha alkalma adódik, akkor össze-vissza nyalja a kezemet, gyakran meg is csócsálja az ujjaimat, nyáron a talpamat "tisztogatta" mindig. Nekem ez nagyon tetszik, de Anya olyankor fogja a fejét és azonnal letörli a kezemet. De nem is szaporítom tovább a szót, hanem rakom fel a képeket.

itt még épségben a cumim

a bűncselekmény után

és íme a bűnös, aki most már egy picit nagyobb mint itt a képen :)

:(

Az utolsó bejegyzés óta eltelt egy kis idő, mely idő a családunk életében nagyon nagy változást hozott. Sajnos ez a változás nem pozitív jellegű volt, mert hát sajnos szeretett Édesapám, Bálint Papija örökre eltávozott tőlünk. A nem írásom fő oka ez volt. Ugyanis egyszerűen nem volt sem lelkierőm sem kedvem ahhoz, hogy bármit is írjak. Pedig Bálint életében azóta történt egy-két dolog és ígérem be is pótolom ezeket a storykat. Csak hát nem olyan könnyű.......

Programok

Bocsi, hogy eddig nem jelentkeztünk, de elég zűrösen teltek az elmúlt hetek, és igazából írni sem volt nagyon kedvem. De a lényeg, hogy most újra itt vagyunk, tele új élményekkel, amiket most megosztunk veletek. Az első nagy program az én kelengye partym volt, ugyanis Nekem ez eddig kimaradt az életemből. Anya és Apa főzött, sőt Apa még görög tüzet is csinált, csak hogy szórakoztassa a vendégeket. A másik nagy szórakoztató Zigi kutyus volt, aki az elszórt cuccokat felszedte, és elkezdte megrágcsálni. Az elszórt tárgyakról selejtezési listát készítettünk, és felírtuk Huber Maya számlájára. :) Ezúton szeretném mégegyszer mindenkinek megköszönni azt a sok szép ajándékot amit kaptam! Remélem, hogy amit Mayától kaptam, kb. 18-20 év múlva még használható lesz. :) Ebben a hónapban többször is jártunk a Balatonnál, ami nagyon jó volt, mert végre kifogtunk egy párszor jó időt is. Első alkalommal a családunk egyik nagyon kedves baráti házaspárával, és a nagynénimékkel voltunk a Balatonnál. Akkor nem sokat fürödtem a vízben, mert elég hűvös volt a tó vize. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, mert jókat mulatoztunk, sokat voltam friss levegőn és nagyokat nevettem, mert a Kriszti állandóan megcsikizett. Azon a héten annyit gyakoroltam a nevetést, hogy most már hangosan is tudok nevetni. Persze nem sokáig megy ez a dolog még nekem, mert ahogy belelendülnék a nagy röhögésbe, azonnal el is kezdek csuklani, amit persze annyira nem szeretek.

A következő alkalommal mikor a Balatonnál jártunk, már jobb volt, mert jó meleg volt a víz, ezért Apa már háromszor is megfürdetett a Balatonban. Először mindig úgy éreztem, hogy jaj de hideg a víz, de utána meg annyira megtetszett, hogy már szinte ki sem akatam jönni a vízből. Azon a héten megismertem Dominik unokatesóit is, akik szintén nagyon aranyosak voltak velem. Fruzsi állandóan foglalkozott velem, Zsófi pedig csak messziről szemlélt, de szerintem neki is szimpi voltam. Ezen a héten velünk volt Sanyi bácsi is a barátnőjével Edittel, akik szintén nagyon kedvesek voltak. Apa egyik nap nagyon mélyen bealudt ezért kénytelen volt Sanyi bácsi és Edit egy picit foglalkozni velem, amíg Anya vissza nem jött. Hát meg kell hogy mondjam, Sanyi bácsinak még egy kicsit fejlődnie kell, mert nem nagyon vált be az ő módszere. :) Egy napra Maya barátnőm is meglátogatott, akivel kiveséztük az élet nagy dolgait. Ő csak mondta-mondta, én meg nagyokat néztem, és mosolyogtam rá.

Eltelt fél év

Bálint a hétvégén 6 hónapos lett! :) Az jutott az eszembe, hogy milyen gyorsan eltelt ez a fél év! Bezzeg a kezdetekkor azalatt a 6 hét alatt míg a kórházban volt, akkor az idő igen csak lassan ment. Azt hittem, hogy sosem lesz vége a rémálomnak. De szerencsére nem így lett, és most már boldogan, itthon van velünk a kis kedvenc, szemünk fénye, Töpike!
Hat hónapos lévén, gondoltam illik most már újabb paramétereket feljegyezni Róla.
Súlya: 6,06 kg
Hossza: kb. 61-62 cm
Fejlődése: egész nap dumál, sokat mosolyog, nyúl a tárgyakért, néha már tartogatja is a kezében a játékokat, a fejét már szépen tartja, bár azért még szokott bólogatni. Már kevesebbet alszik, igényli, hogy foglalkozzanak vele. A hasáról a hátára már gyönyörűen átfordul, fordítva még csak próbálkozik, de már nem kell sok ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a fejét hogyan fordítsa át.
Étkezés: a fő tápláléka még mindig a tápszer, tízóraira és uzsonnára szokott kapni tejbedarát, gyümölcsöt, ebédre zöldségpürét eszik. Persze minden étkezést még le kell öblíteni egy kis tápszerrel, mert hát neki még ez jelenti a kaját.
Éjszakai alvás: kb. 5 hónapos kora óta átalussza az éjszakát. Néha-néha 4-5 óra között felébred, mocorog, akkor a cumit odaadom neki, és megnyugszik. Reggel 6:15-6:30 között ébred, és akkor reggelizünk.
Imád fürdeni, nagyokat pancsol a kádjában. Szereti a társaságot, nem fél az új emberektől. Ha álmos akkor semmi sem érdekli, bárhol bármilyen szituációban el tud aludni.
Összefoglalva: nem panaszkodhatok, jó dolgunk van vele!!!! (persze, mint az anyukája biztosan elfogult vagyok vele szemben.) :)))))))

Orvosi kontroll

A héten jártunk a neurológián, amit Anyával most először egyedül látogattunk meg. A Nagyi egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott velünk jönni, ezért Anya egy picit aggódva indult neki a "nagy" útnak, mert hát így kettesben úgy hogy Anya vezetett, még csak egyszer voltunk el. Szerencsére az utat végig aludtam így nem zavartam Anyát a vezetésben. Odaérkezve a doktornéni nagyon aranyos volt. Meg kellett mutatnom neki, hogy én már milyen ügyes nagy fiú vagyok, és hogy milyen szépen tartom már magamat. Bemutattuk neki a már jól begyakorolt tornagyakorlatokat és ezután kiadta az újakat. Az új gyakorlatok nagyon tetszenek, végig mosolygom az egész tornát. Egy-két nap alatt annyit fejlődtem a tornának köszönhetően, hogy már az ülésbe húzásnál sem lógatom a fejem. A doktornéni a vizsgálat végén megjegyezte, hogy látszik, hogy sokat foglalkoznak velem, mert nagyon kiegyensúlyozott kisbaba vagyok. :)))))))

Evés, és etetés

Mivel Bálint most már szépen eszik kanállal gyümölcs és zöldség püréket, és ezáltal a súlya igencsak gyarapszik, így kitaláltam, hogy nekünk aztán most kell egy pihenő szék, mert egyrészt leszakad a karom etetéskor, másrészt pedig nem tudom etetni is meg azt a másik nyolc kezét lefogni amivel össze-vissza hadonászik. :) Bettyótól tanácsot kérve, és azon felbuzdulva, elindultam Apukámmal a madaras bevásárló központba, ahol sajnos nem találtam olyan pihenő széket, amit Ő említett, ezért üres kézzel tértünk haza. Apukám tovább kutakodva úgy gondolta, hogy minek nekünk pihenő szék, mikor lehet kapni "826 millió" :) pozícióba állítható etető széket, ami sokkal jobban megéri az árát, praktikusabb és sokkal tovább használható mint egy pihenő szék. Vasárnap pedig elment és egyedül megvette nekünk ezt a gyönyörű szép etető széket, melyben Bálint nagyon jól érzi magát!!!! Nekem most már nagyon jó dolgom van, mert csak beültetem Töpit, és odatolom ahova akarom. Meg tudom fogni a kezeit, ha oda hadonászna ahova én nem szeretném, és iszonyú gyorsan meg tudom etetni. :) Bálint is szeret benne ücsörögni, mert tud belőle nézelődni és nagyon tetszik neki, hogy végre nem csak a plafont látja! :)

Rokonok

Még múlt hét vasárnap történt, hogy meglátogattak minket a rokonaink. A rokonsági fokkal még nem vagyok teljesen tisztában, de azt elmagyarázták Nekem, hogy Apának az unokatestvérei voltak nálunk. Az ő családjukban van két kislány. Az egyik már nagyobbacska, Ő idén már megy óvodába, viszont a másik majdnem velem egy idős, Ő most lesz négy hónapos. Anyáék egymás mellé raktak minket, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem sok kell ahhoz, hogy utolérjem mind hosszban mind pedig súlyban az "unokatesómat". Persze fejlődésileg Gini sokkal ügyesebb mint én vagyok, de remélem, hogy hamarosan ezt a lemaradásomat is behozom.

Szemészeten jártunk

Múlt hét csütörtökön ismét a szemészeten voltunk kontrollon. A szokásos hosszú várakozás után eljött a vizsgálat ideje is, amit természetesen végig bőgtem! A diagnózis ugyan az mint 5 héttel korábban volt. A bal szemem rendben van, de a jobb szememen még mindig ott van az a megvastagodás. A doki szerint valószínű, hogy nem fog gondot okozni a látásomban, de ettől függetlenül még mindig szeretne megfigyelés alatt tartani. Viszont a jó hír, hogy legközelebb 1 éves korom után kell mennünk. A rossz, hogy addigra erősebb és okosabb leszek, és kevésbé fogom tűrni, hogy maceráljanak. :)

Cumi vagy nem cumi

Akárkivel beszélgetek mindig felmerül a kérdés, hogy én adok-e a gyereknek cumit vagy sem. Nos, én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Bálint nem nagyon szereti a cumit. Van amikor órákig cumizik, de van amikor abszolút el sem fogadja. A minap pedig az történt, hogy megtalálta az ujját, és azt kezdte el szopizni (mint a képen látható elég furán). A héten Anyukámnál jártam ahol is az egyik ismerősünk majdnem levette a fejemet azért mert cumit adtam a gyerek szájába. Azt kérdezte, hogy hogyan fogom majd leszoktatni róla? Egy kicsit meglepődtem, hogy miért "támadt" így nekem, de utána elmagyaráztam neki, hogy szerencsére Bálint még nem cumi függő, és hogy ő is adta volna neki a cumit amikor a sérv műtét előtt ordított a gyerek, hogy éhes, és csak a cumival tudtam kicsit megnyugtatni. Aztán mikor egyedül maradtam, belegondoltam, hogy igazából én is nagyon sokáig cumiztam, és emlékszem mekkora traumát okozott az amikor Anyukám egy ollóval kettévágta a cumimat. :) Persze akkoriban egy világ dőlt bennem össze, de aztán hamar rájöttem, hogy nem ez volt a legnagyobb katasztrófa az életemben (habár még most is érzékenyen érint :) De visszatérve Bálintra, vajon melyik a jobb neki? Ha adom a cumit, vagy ha teljesen rászokik az ujjára? Vajon melyikről könnyebb leszoktatni? Egyáltalán le kell-e szoktatni, vagy rájön idővel magától, hogy ez már nem "menő"? Míg nem találom meg rá a választ, addig is marad a jól bevált cumi vagy az ujjainak szopizása.

Nyaralás

Először is mindenkitől bocsi, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztünk, de a múlt héten nyaralni voltunk, előtte meg nagyon sok dolgunk volt, mert hát a kötelező orvoshoz járást nem lehetett kihagyni. Hogy a legelején kezdjem, szerencsére az orvosnál nem volt semmi gond. Neurológusnál jártunk, aki a meglévő tornák mellé, egy újabb gyakorlatot iktatott be. Aztán meglátogattuk a védőnénit, aki 07.01-től nyugdíjba ment, úgyhogy elbúcsúztunk tőle. (Kiváncsian várjuk az új védőnőnket.) Aztán jött hozzánk a háziorvos, aki beadta az oltásaimat, és megvizsgált. Szerencsére mindent rendben talált, így hát 07. 04-én kicsit nehézkesen, indulhattunk is nyaralni. (Azért nehézkesen, mert ez a nyaralás pakolás szempontjából felért egy költözéssel) A Balaton környékére mentünk Zsombi barátommal és a szüleivel. Vasárnap pedig csatlakozott hozzánk az unokatesóm Dominik is. Szerencsére volt részünk jó időben is ezért egy párszor lementünk Anyáékkal pancsizni a Balatonba. Első alkalommal Apával fürödtem a Balatonba, ami nagyon jó volt, ugyanis aznap nagyon meleg volt, és hát én is szenvedtem a melegtől. Másnap Anyával fürödtem a Balcsiban, ami annyira már nem tetszett, mert egy kicsit hideg volt a víz. De azért mindkét alkalommal sikerült annyira felfrissíteni magam, hogy utána jót aludjak a parton. Persze ismét a vidéki levegőnek, és a sok alvásnak köszönhetően sokat fejlődtem egy hét alatt. Elkezdtem nézegetni a kezemet. Egyre többet beszélgetek. Néha, néha próbálgatok átfordulni, de mindig csak véletlenül jön össze. :) Átalszom teljesen az éjszakát. És ami a legfontosabb, hogy kezdem a fejemet egész szépen megtartani. Néha még elég nagyokat "bólogatok", de azért próbálkozom. A kaja viszont még mindig elég rázós kérdés. Anyának a héten elfogyott a teje, úgyhogy maradt a tápszer. Kanalazni annyira nem szeretek, mindig üvöltök, így anyának sok türelemre van szüksége ahhoz, hogy elkezdjek gyümölcsöket, főzelékeket enni. A gyümölcsleveket nagyon szeretem, de csak úgy, hogy ha cumisüvegből kapom. Szóval nem egyszerű velem.
Amúgy a nyaralás nagyon jól sikerült, Zsombi barátom többször beszélgetett velem, az ő étvágyát látva, én is több tápit ettem. :) Az Anyukája mondókákat mondott nekem, aminek én nagyon örültem, és nagyokat mosolyogtam Neki. A Dominik, pedig a tornában segített Anyának és Apának, és mindig felvidított a kocsiban. Voltunk kirándulni is Tihanyba, ahol én persze jó nagyot aludtam. Jó kis nyaralás volt ez, remélem lesz még ilyen a nyáron.

Én a napsátor alatt, már felfrissülve.

Zsombival a parton.

Anyával a Balcsiban

Apával sétálunk Tihanyban

Játszótéren Domcsi, Zsombi, és Kriszti. (én itt is egy jót aludtam)

Séta a parton Domcsival

Fejlődés

Nagy esemény történt velem a héten. A hét elején elkezdem iszonyú gyorsan erősödni. Ez azt jelenti, hogy míg hétvégén csak aludtam és nem mutattam jelét semmilyen új fejlődésnek, addig hétfőn elkezdtem gyönyörűen kiemelni magam, és most már több percig meg is tartom a fejemet. Tegnap pedig a hasamról a hátamra fordultam, amin Anya, és Nagyi nagyon meglepődtek. Én is meglepődtem, sőt el is kezdtem sírni, de Anyáék megnyugtattak, hogy nem történt semmi baj, úgyhogy mosolyogtam én is a dolgokon. Papi segítségével már tegnap előtt átfordultam a hasamról a hátamra, de Papi azt hitte, hogy Anya ezt tudja, és nem is szólt neki, hogy milyen ügyes vagyok. Nem tudom mi történhetett, biztos a hétvégi friss vidéki levegő tette ezt velem. :)

Hétvégi program kavalkád

Hétvégén anyáék főpróbát tartottak velem a jövő hét pénteken kezdődő 1 hetes "nyaralásunkra". De előtte még péntek este egy vacsorára voltunk hivatalosak a Trófeába mivel Nagyi .. éves lett(így utólag még1x Bódog Szülinapot Nagyi). Meglepetés lett volna ,hogy megyünk de hát a mélygarázsban pont összefutottunk a nagyiékkal. Nagyon élveztem a vacsorát mivel újabb barátokkal ismerkedhettem meg. Volt torta s tetején tűzijáték s éneklés meg csomó ajándék (már várom, hogy 1 éves legyek s nekem is legyen csomó ajcsim). Mivel nem akartam kimaradni a Trófea feelingből így én is gyorsan vacsiztam az asztalnál egy kis tápszert.
Szombat reggel korán indultunk s Én végig jól viselkedtem mivel végigaludtam a 2 órás utat. Apa és Tamás szekrényt cipeltek és raktak össze míg anya és Kriszti pakolt utánuk Papi pedig karmesterkedett. :) Este apáék még fociztak Dominikkel és barátjával. Engem annyira elnyomott a friss levegő, hogy szinte végigaludtam az egész napot. Vasárnap anyáéknak nem akaródzott kikelni az ágyból de hát éhes voltam, úgyhogy kénytelenek voltak engedelmeskedni akaratomnak. Vasárnap apáék is pihiztek végig, meg focizgattak a srácokkal(nemsokára már én is kergethetem a lasztit). Késő délután indultunk haza s én ismét végigaludtam az utat, csak a házunk előtt keltem fel, mert éhes voltam.
Anyáék szerint jól sikerült a főpróba, úgyhogy jövő héten bátran vágnak neki az első közös "nyaralásunknak".

Anya munkahelye

Múlt héten szerdán Anya munkahelyére látogattunk. Ez több szempontból is izgalmas volt. Ugyanis most először utaztunk úgy Anyával, hogy ő vezetett, én meg hátul aludtam. Az odaút viszonylag gyorsan telt, habár azt nagyon nem szerettem, mikor a körúton a piros lámpánál álldogáltunk. Megérkezésünk nagy örömöt váltott ki Anya kolléganőiből. Nagyon szimpatikus, aranyos hölgyek a kolléganői! Én jó nagyokat mosolyogtam, és gügyögtem Nekik, ők pedig ezt nagyon élvezték. Még német nyelvórákat is sikerült vennem, mivel az egyik kolléganő német anyanyelvű. Aztán történt egy kis "baleset" melynek következtében még mosni is kellett rám. Persze Anya pont ekkor nem hozott nekem váltó ruhát, úgyhogy még szerencse hogy jó idő volt, mert így a kimosott body hamar megszáradt. Míg vártuk Anya főnökét, addig én bealudtam a kanapén, és olyan jót sikerült szundítanom, hogy egészen a munkaidő végéig ott maradtunk. A hazafelé vezető utat az alvás helyett már végig nézelődtem, és egyszer sem sírtam. Mindent összevetve jó kis nap volt, és "megfenyegettük" :) Anya kolléganőit, hogy idén még egyszer meglátogatjuk őket.

Koncerten voltunk

Múlt hét vasárnap elég mozgalmas napunk volt. Anya már említette, hogy reggel a doktorbácsinál kezdtünk, aki megvizsgálta a sérvemet. Aztán kimentünk a Nagyival a piacra, ahol bemutatott mindenkinek. Az eredeti ok amiért a piacra mentünk az az volt, hogy Anya akart nekem venni kánikula ruhát, de ez sajnos meghiúsult, mert Anya addig próbálgatott mindenféle ruhát, míg nem összecsomagolt a baba ruhás. Piac után pedig Apával és Anyával kilátogattunk a gyerek szigetre, ahol is Maya barátnőmmel egy koncerten vettünk részt. A koncert nagyon tetszett, Anya még táncolt is velem, és Apáék megígérték, hogy megszerzik nekem azt a lemezt, amire Maya is olyan jókat "bulizik". Hazafelé beugrottunk fagyizni, amit én csak messziről nézhettem, illetve meglátogattuk a nagynéniméket. Vasárnap annyi új élmény ért, hogy szinte nem is aludtam egész nap. Ezért mire haza értünk teljesen kikészültem. Apa megfürdetett, felöltöztetett pizsibe, Anya megetett, és már ki is dőltem.

Sérv műtét helye

Tartozom még egy képpel a sérv műtét helyével! A doktorbácsi azt mondta, hogy már csak fél év múlva kell mennünk kontrollra. Amúgy megnyugtatott minket, hogy kb. minden 20. volt koraszülöttnek kiújul a sérve. Látszik valami?

Orvosnál jártunk

A múlt hetünk megint elég sűrű volt. Kedden a neurológián voltunk, csütörtökön a szemészeten, és vasárnap reggel pedig a sebészt látogattuk meg. :) Ebből a legérdekesebb a neurológus volt. Ugyanis az történt, hogy míg az ortopéd javasolta a gyógytornát Bálintnak, addig a neurológus azt mondta, hogy még véletlenül se vigyem el arra a bizonyos gyógytornára a gyereket. Szerinte nincs semmi gond Bálinttal, csak a biológiai kora még 1 hónapos, úgyhogy nem kell emiatt mindenféle "kínzásnak" kitenni a gyereket. Persze megkaptuk a szokásos otthon végzendő napi négyszeri tornagyakorlatot, és elindultunk hazafelé. Aznap folyamatosan az motoszkált a fejemben, hogy most mitévőek legyünk. Beszéltem sok emberrel, akik természetesen mind mást mondtak, ezért még mindig csak azon rágódtam, hogy mit tegyek. Ami biztos, hogy Bálint két neurológushoz is jár (rendszeres havi Kispesten, és a Dél-Pestibe 3 havonta) és egyik helyen sem mondták a gyógytornát. Egyedül az ortopéd orvos javasolta. A neurológus szerint az a bizonyos torna elég nagy fájdalommal jár. A gyerekek nem alszanak a fájdalomtól éjszaka. 2-3 éves korára agresszívvé válhat, gondjai lehetnek a közösségbe való beilleszkedésbe. Ezek után úgy döntöttünk, hogy Bálintot nem tesszük ki ilyen fájdalomnak, ezért marad az itthon végzendő házifeladat.
A szemészeten nem mondtak újat. A bal szeme rendben van, a jobb szemén pedig van egy pont ahol az ideghártya egy kicsit vastagabb. Erre a szemész csak annyit mondott, hogy szerinte nem fog semmit okozni a látásában, de azért jobb szemmel tartani. Újabb kontroll 5 hét múlva.
Sebészeten a sérvét nézték. A doki "megnyugtatott" minket, hogy koraszülötteknél 5-6% hogy a sérv kiújul, tehát kb. minden 20. gyereknél. Reméljük nem Bálint lesz az. Amúgy már csak fél év múlva úgy karácsony tájékán kell újra mennünk hozzá. Szerencsére ezzel egy kis időre 1 dolog le van tudva.

Fotók

Szintén a hétvégén történt, hogy Anyáékkal átmentünk a rokonaimhoz. Ennek nagyon örültem, mert a nagynénim a Kriszti mindig szívesen fogad, és mindig megringatja a popsimat! :) Ha vele találkozom, akkor nincs olyan, hogy én az ágyba vagy a babakocsiba feküdjek, mert Ő mindig az ölébe vesz, és vicceseket mond nekem. Vasárnap annyira elememben voltam, hogy Tamás isteni fotókat tudott készíteni rólam! Azt hiszem nem is szaporítom tovább a szavakat, beszéljenek tovább helyettem a fotók. :)