Fejlődés

Nagy esemény történt velem a héten. A hét elején elkezdem iszonyú gyorsan erősödni. Ez azt jelenti, hogy míg hétvégén csak aludtam és nem mutattam jelét semmilyen új fejlődésnek, addig hétfőn elkezdtem gyönyörűen kiemelni magam, és most már több percig meg is tartom a fejemet. Tegnap pedig a hasamról a hátamra fordultam, amin Anya, és Nagyi nagyon meglepődtek. Én is meglepődtem, sőt el is kezdtem sírni, de Anyáék megnyugtattak, hogy nem történt semmi baj, úgyhogy mosolyogtam én is a dolgokon. Papi segítségével már tegnap előtt átfordultam a hasamról a hátamra, de Papi azt hitte, hogy Anya ezt tudja, és nem is szólt neki, hogy milyen ügyes vagyok. Nem tudom mi történhetett, biztos a hétvégi friss vidéki levegő tette ezt velem. :)

Hétvégi program kavalkád

Hétvégén anyáék főpróbát tartottak velem a jövő hét pénteken kezdődő 1 hetes "nyaralásunkra". De előtte még péntek este egy vacsorára voltunk hivatalosak a Trófeába mivel Nagyi .. éves lett(így utólag még1x Bódog Szülinapot Nagyi). Meglepetés lett volna ,hogy megyünk de hát a mélygarázsban pont összefutottunk a nagyiékkal. Nagyon élveztem a vacsorát mivel újabb barátokkal ismerkedhettem meg. Volt torta s tetején tűzijáték s éneklés meg csomó ajándék (már várom, hogy 1 éves legyek s nekem is legyen csomó ajcsim). Mivel nem akartam kimaradni a Trófea feelingből így én is gyorsan vacsiztam az asztalnál egy kis tápszert.
Szombat reggel korán indultunk s Én végig jól viselkedtem mivel végigaludtam a 2 órás utat. Apa és Tamás szekrényt cipeltek és raktak össze míg anya és Kriszti pakolt utánuk Papi pedig karmesterkedett. :) Este apáék még fociztak Dominikkel és barátjával. Engem annyira elnyomott a friss levegő, hogy szinte végigaludtam az egész napot. Vasárnap anyáéknak nem akaródzott kikelni az ágyból de hát éhes voltam, úgyhogy kénytelenek voltak engedelmeskedni akaratomnak. Vasárnap apáék is pihiztek végig, meg focizgattak a srácokkal(nemsokára már én is kergethetem a lasztit). Késő délután indultunk haza s én ismét végigaludtam az utat, csak a házunk előtt keltem fel, mert éhes voltam.
Anyáék szerint jól sikerült a főpróba, úgyhogy jövő héten bátran vágnak neki az első közös "nyaralásunknak".

Anya munkahelye

Múlt héten szerdán Anya munkahelyére látogattunk. Ez több szempontból is izgalmas volt. Ugyanis most először utaztunk úgy Anyával, hogy ő vezetett, én meg hátul aludtam. Az odaút viszonylag gyorsan telt, habár azt nagyon nem szerettem, mikor a körúton a piros lámpánál álldogáltunk. Megérkezésünk nagy örömöt váltott ki Anya kolléganőiből. Nagyon szimpatikus, aranyos hölgyek a kolléganői! Én jó nagyokat mosolyogtam, és gügyögtem Nekik, ők pedig ezt nagyon élvezték. Még német nyelvórákat is sikerült vennem, mivel az egyik kolléganő német anyanyelvű. Aztán történt egy kis "baleset" melynek következtében még mosni is kellett rám. Persze Anya pont ekkor nem hozott nekem váltó ruhát, úgyhogy még szerencse hogy jó idő volt, mert így a kimosott body hamar megszáradt. Míg vártuk Anya főnökét, addig én bealudtam a kanapén, és olyan jót sikerült szundítanom, hogy egészen a munkaidő végéig ott maradtunk. A hazafelé vezető utat az alvás helyett már végig nézelődtem, és egyszer sem sírtam. Mindent összevetve jó kis nap volt, és "megfenyegettük" :) Anya kolléganőit, hogy idén még egyszer meglátogatjuk őket.

Koncerten voltunk

Múlt hét vasárnap elég mozgalmas napunk volt. Anya már említette, hogy reggel a doktorbácsinál kezdtünk, aki megvizsgálta a sérvemet. Aztán kimentünk a Nagyival a piacra, ahol bemutatott mindenkinek. Az eredeti ok amiért a piacra mentünk az az volt, hogy Anya akart nekem venni kánikula ruhát, de ez sajnos meghiúsult, mert Anya addig próbálgatott mindenféle ruhát, míg nem összecsomagolt a baba ruhás. Piac után pedig Apával és Anyával kilátogattunk a gyerek szigetre, ahol is Maya barátnőmmel egy koncerten vettünk részt. A koncert nagyon tetszett, Anya még táncolt is velem, és Apáék megígérték, hogy megszerzik nekem azt a lemezt, amire Maya is olyan jókat "bulizik". Hazafelé beugrottunk fagyizni, amit én csak messziről nézhettem, illetve meglátogattuk a nagynéniméket. Vasárnap annyi új élmény ért, hogy szinte nem is aludtam egész nap. Ezért mire haza értünk teljesen kikészültem. Apa megfürdetett, felöltöztetett pizsibe, Anya megetett, és már ki is dőltem.

Sérv műtét helye

Tartozom még egy képpel a sérv műtét helyével! A doktorbácsi azt mondta, hogy már csak fél év múlva kell mennünk kontrollra. Amúgy megnyugtatott minket, hogy kb. minden 20. volt koraszülöttnek kiújul a sérve. Látszik valami?

Orvosnál jártunk

A múlt hetünk megint elég sűrű volt. Kedden a neurológián voltunk, csütörtökön a szemészeten, és vasárnap reggel pedig a sebészt látogattuk meg. :) Ebből a legérdekesebb a neurológus volt. Ugyanis az történt, hogy míg az ortopéd javasolta a gyógytornát Bálintnak, addig a neurológus azt mondta, hogy még véletlenül se vigyem el arra a bizonyos gyógytornára a gyereket. Szerinte nincs semmi gond Bálinttal, csak a biológiai kora még 1 hónapos, úgyhogy nem kell emiatt mindenféle "kínzásnak" kitenni a gyereket. Persze megkaptuk a szokásos otthon végzendő napi négyszeri tornagyakorlatot, és elindultunk hazafelé. Aznap folyamatosan az motoszkált a fejemben, hogy most mitévőek legyünk. Beszéltem sok emberrel, akik természetesen mind mást mondtak, ezért még mindig csak azon rágódtam, hogy mit tegyek. Ami biztos, hogy Bálint két neurológushoz is jár (rendszeres havi Kispesten, és a Dél-Pestibe 3 havonta) és egyik helyen sem mondták a gyógytornát. Egyedül az ortopéd orvos javasolta. A neurológus szerint az a bizonyos torna elég nagy fájdalommal jár. A gyerekek nem alszanak a fájdalomtól éjszaka. 2-3 éves korára agresszívvé válhat, gondjai lehetnek a közösségbe való beilleszkedésbe. Ezek után úgy döntöttünk, hogy Bálintot nem tesszük ki ilyen fájdalomnak, ezért marad az itthon végzendő házifeladat.
A szemészeten nem mondtak újat. A bal szeme rendben van, a jobb szemén pedig van egy pont ahol az ideghártya egy kicsit vastagabb. Erre a szemész csak annyit mondott, hogy szerinte nem fog semmit okozni a látásában, de azért jobb szemmel tartani. Újabb kontroll 5 hét múlva.
Sebészeten a sérvét nézték. A doki "megnyugtatott" minket, hogy koraszülötteknél 5-6% hogy a sérv kiújul, tehát kb. minden 20. gyereknél. Reméljük nem Bálint lesz az. Amúgy már csak fél év múlva úgy karácsony tájékán kell újra mennünk hozzá. Szerencsére ezzel egy kis időre 1 dolog le van tudva.

Fotók

Szintén a hétvégén történt, hogy Anyáékkal átmentünk a rokonaimhoz. Ennek nagyon örültem, mert a nagynénim a Kriszti mindig szívesen fogad, és mindig megringatja a popsimat! :) Ha vele találkozom, akkor nincs olyan, hogy én az ágyba vagy a babakocsiba feküdjek, mert Ő mindig az ölébe vesz, és vicceseket mond nekem. Vasárnap annyira elememben voltam, hogy Tamás isteni fotókat tudott készíteni rólam! Azt hiszem nem is szaporítom tovább a szavakat, beszéljenek tovább helyettem a fotók. :)

Apa sütött

Képzeljétek milyen ügyes az én Apukám! A múlt hétvégén vendégségben voltunk, egy kerti partyn. Az Apukám erre az alkalomra készített a vendégseregnek egy rakás muffint. Sajnos én még nem ehettem belőle, de remélem hogy ha már nagyobb leszek akkor nekem is süt valami finomat.

Lágyéksérv

Mint korábban említettem Bálint egy köldök és egy lágyéksérvvel tért haza a kórházból. A köldök sérvvel nem kezdenek semmit az magától meggyógyul, de a lágyéksérvet szinte minden esetben műteni kell. Amúgy a sérve ki-be járt, vissza is lehetett tenni, míg húsvét szombat estéjén úgy tűnt, hogy nem tudom visszatenni. Azonnal bementünk a Heim Pál Kórházba, ahol megvizsgálták Bálintot. Persze mire odaértünk az általunk látott sérv visszahúzódott. Ennek ellenére az ügyeletes orvos kiírta Bálintot húsvét utáni keddre műtétre. Nagyon megijedtünk, hisz nem sokkal előtte jött haza Bálint a kórházból. És még olyan picike is volt, szóval a húsvét így elég idegesen telt. Meg hát az is bennünk volt, hogy igazából azt sem tudtuk mire számíthatunk a műtéttel illetve a gyógyulással kapcsolatban. Kedden bementünk, hogy akkor jöjjön aminek jönnie kell, de végül nem műtötték meg a sérvét, mert mint kiderült nagyon vérszegény volt Bálint. Egy kicsit megkönnyebbűltünk, de ugyanakkor ott volt az idegesség is, hogy na mikor záródik ki a sérve, és mikor rohanhatunk vele a dokihoz. A következő időpont május elején volt, de előtte vérvételre kellett mennünk, hogy mennyit javult a vérképe. Az az időpont is törölve lett, mert még mindig vérszegény volt Bálint, és kockázatosabb lett volna még mindig a műtét. Majd eljött május 26. amikor is megműtötték. Azt kell hogy mondjam, hogy én talán rosszabbul viseltem a műtétet, mint ő. A műtét után kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és onnantól kezdve semmit sem kellett neki adnom, mert annyira jól volt. Mintha nem is történt volna vele semmi. Ugyanúgy rugdosott, kúszott, gügyögött, nevetett. A kötést rá egy hétre leszedték, és most már csak a "varrat" látszik. Szóval mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ha ilyen picike babája van, és lágyéksérvet észlelnek nála, akkor minél előbb műtesse meg. Tényleg jobban aggódunk, mint amekkora beavatkozás ez.

Orvosi kontroll

Hazatérésemet követően, mint ahogy Anya már említette, folyamatos orvosi kontroll alatt kell hogy álljak. A háziorvos kb. 3-4 hetente jár ellenőrizni. Mint a kórházban kiderült volt két sérvem egy lágyék- és egy köldök sérvem, amit húsvét óta sebész ellenőrzött. Neurológushoz havonta járok. Szemészetre az elején 2-3 hetente most pedig 4 hetente járok. Ortopédia minden újszülöttnek kötelező, úgyhogy az nem jelent plussz dolgot, de az hogy gyógytornászhoz küldött az már megint egy újabb program. Ahhoz képest, hogy a védőnéni azt mondta, hogy ne járjak közösségbe, elég sűrűn néz ki egy hetünk. :)

Hazatérés

A legfőbb vágyam 6 hét után az volt, hogy végre már Bálint is kerüljön haza. Alig vártam, hogy elérje a 2 kg-ot, mert ez volt az a súlyhatár amitől már haza adják a kórházból. (megjegyzem, hogy ha valakinek szintén koraszülött babája lesz (de inkább ne legyen), még véletlenül se irasson súlyhatárt a védőnő által végzett környezettanulmányra, mert akkor a kórház csak afölött a súlyhatár felett adhatja ki a babát). Eljött hát március 13. amikor is 2180 grammal Bálintot a délutáni órákban haza hozhattam. Le sem tudom írni mennyire örültem annak, hogy végre a pici fiam is haza jöhet velem. Amúgy két esélyes volt a hazajövetel, mert a doktor csak dél körül mondta tutira, hogy délután kiengedi Bálintot. Az öröm mellé persze társult egy kis aggódás is, hiszen haza hoztam egy csöpp gyerkőcöt, akit sajnos a nővérkék jobban ismertek mint én. Azt sem tudtam hol fogjam meg, olyan kis törékenynek látszott. Az aggódásomat csak fokozta az a tény is, hogy Bálintot mikor haza hoztam nem tudott még rendesen szopizni, és csak gyógyszertári cumiva (tudjátok azzal a régi barna színűvel, amit rá kell húzni az üvegre) tudott enni. Így amikor megpróbáltam neki a jobbnál jobb cumisüvegekből adni a kaját, akkor döbbentem rá, hogy mennyire gyenge még, és hogy nem tudja megenni belőle a tejcsit. Nagy nehezen sikerült egy pár darab ilyen gyógyszertári cumit beszerezni, így szerencsére Bálintot tudtam etetni. Be kell valljam az első pár éjszakát nem sok alvással töltöttem, na nem azért mert Bálint sírt, hanem azért mert szinte féltem elaludni. Bálint nagyon jó baba volt, hangja csak akkor volt amikor éhes volt, és abból látszott még hogy mennyire pici, hogy csak evett és aludt, evett és aludt, evett.......

Amit a koraszülöttekről tudni kell

A kórházban eltöltött idő nagyon hosszú volt, és amit a legjobban hiányoltam az életemből azaz internet volt. A koraszülött osztályon dolgozók nagyon rendesek voltak, és tényleg próbáltak mindenre válaszolni, de sokszor nem volt arra idő, hogy mindent részletesen elmondjanak. Persze próbáltuk a külvilágot izzítani, hogy nézzenek utána ennek, vagy annak, de igazán az lett volna a jó, ha saját magunk tudunk utána nézni mondjuk orvosi kifejezéseknek, kórházak koraszülött osztályainak, vagy egyéb dolgoknak. Ezért mikor kiszabadultam átmeneti börtönömből azonnal a számítógép elé ültem, és próbálkoztam mindenféle szókapcsolattal a koraszülöttekre vonatkozólag. Hát sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy nem sok feljegyzés található a neten. Lehet hogy rosszul kerestem, vagy lehet, hogy tényleg nincsenek koraszülöttekre vonatkozó cikkek, írások, tapasztalatok, stb. De röviden amit tudni kell róluk: az első és talán a legfontosabb, hogy folyamatos, fokozottabb orvosi felügyelett alatt kell, hogy álljanak. Orvosilag ugyanúgy kell kezelni őket, mintha időre születtek volna (ez lehet, hogy nem mindenkinek egyértelmű). Az inkubátorban eltöltött idő miatt folyamatos szemészeti kontroll. Neurológiai szakvizsgálat mindenképp szükséges. Szerintem talán ezek a legfontosabbak. A többit úgyis majd hozza az élet, mint ahogy nálunk.

Kórház story 2.

Csak röviden még egy pár szó a kórházban eltöltött időkhöz. Bálint 6 hetet, én pedig kb. 3 hetet töltöttem a kórházban a már említett influenza járvány miatt. Bálint velem együtt 3 hetet a II. Női Klinikán volt, míg a másik 3 hetet (már nélkülem) a Dél-Pesti Kórházban töltötte. El kell hogy mondjam, hogy mindkét helyen csodálatos személyzettel, és rendkívül jó szakemberekkel találkozhattam. Persze azért voltak a koraszülött osztályon dolgozó nővérkékkel kisebb nagyobb összezördülések, de attól függetlenül nagyon meg voltam elégedve mindkét hellyel. A Dél-Pesti Kórháztól nagyon sokan óvtak, hogy ne vigyem oda a gyereket, de úgy gondolom, hogy nem döntöttem rosszul amikor ezt a kórházat választottam. Az intenzív ellátást a II. Női Klinika koraszülött osztályán kapta, a "hízás" pedig már a Dél-Pestiben történt.