22 hónapos

Hát elérkezett a december, és a 22. hónap. Tavaly nem gondoltam volna, hogy idén ilyen hamar az év végéhez érünk. Bálint nagyon sokat nőtt és fejlődött az utóbbi hónapokban. Már már néha el is felejtem, hogy koraszülött volt az én kis manóm. De ami a tényeket illeti, azok a következők:

Súlya kb. 12 kg, de mostanában nem mértem, mert nem is hagyja nagyon, hogy lemérjem. A magasságát abszolút nem tudom, csak a ruha méretét, az pedig 86-os. Fogainak száma 12, és most bújik ki a 13. is. Az evéssel nincs gondunk, nagyjából mindent megeszik. Mondhatnám azt is hogy elég haspók, mert bármikor tud enni. Az evőeszközöket már egész szépen használja, már csak ritkán kell segítenem a kanalazásban. Inni teát szeret, és gyümölcsleveket, a vizet annyira nem kedveli. A pohárból való ivás még egy kicsit nehézkes, de próbálkozunk vele folyamatosan. Viszont szívószállal tökéletesen iszik. Az alvás egy álom, az éjszakát nagyon jól végig alussza, napközben pedig minimum 2 órát alszik. Most már hogy ilyen nagy fiú, próbálkozunk a bilivel is. Azt már tudja, hogy mire való, és hogy a wc papírt mire használjuk (habár még elég gyakran letekeri játékból az egész gurigát), de még mindig csak akkor szól, hogy kaki van, amikor már benne van a pelusban. Nagyon szeret a levegőn lenni, bent alig tudom lefoglalni, főleg november közepe óta, amikor is megtanult motorozni. Imád pakolni, és segíteni nekem takarítani. Mostanában nagyon bújós lett, főleg az idegenek társaságában. Amúgy a kezdeti rosszasága néha már eltűnik, kezd szófogadóbb lenni. De ettől függetlenül még mindig nagyon csibész! Szeret beszélni, mára már egészen jól kimond szavakat. Próbálja utánozni amiket mi mondunk, ezért már nagyon oda kell figyelnünk, hogy mit is mondunk előtte. Úgy tűnik a karácsony őt is érdekli, mert a díszeket amiket kitettem a szobájába, arra mindig mondja, hogy szép. Úgyhogy remélem ő is karácsony őrült lesz, mint a családunk. Mindent összefoglalva, mindenki nagyon meg van elégedve a fejlődésével. Sokan mondják, hogy már észre sem lehet venni rajta, hogy koraszülött volt. De azért ha egy hasonló korú társával találkozunk, akkor egyből kiderül, hogy Bálintnak még van mit behoznia.

18 hónapos

Nagyon régen nem írtam már, melynek oka, hogy Bálint iszonyú tempóban veszi igénybe a saját és az Anyukája energiáját. A nyáron nagyon sok minden történt, de ezt majd egy másik bejegyzésben próbálom részletezni. A legfontosabb az életében a 18 hónapos státusz volt, melyet most egy hónappal később próbálok pótolni.

A nyár folyamán voltunk ortopédián, mert a doktornéni kérte, hogy ha el kezd önállóan járni Bálint akkor tegyünk egy látogatást nála. A rendelőben nagyon vicces volt az én kicsi fiam, ugyanis le-föl járt, és folyamatosan beszélt a maga kis nyelvén. A doktornéni meg is jegyezte, hogy ő úgy látja hogy többet mozog az átlagnál is, és hogy a szeme sem áll jól. Amúgy orvosilag minden rendben van vele és legközelebb csak 3 éves korában szeretné látni. Nagyon örültünk a hírnek, mert ezzel a vizsgálattal tulajdonképpen lezártuk ezt az évet, és már csak jövőre kell újra szakorvost látnunk (legalább is reméljük).

A fogai szépen jönnek, augusztus elején mintha valami fog növesztő szert kapott volna, ugyanis két hét alatt 3 foga is kibújt. Azokat a napokat nagyon megszenvedtük, de remélem, hogy a többi már nem lesz ilyen nehéz. Jelenleg 9 foga van, 5 fent, és 4 lent. A fogkibújás sorrendje most teljesen felborult!

A súlya kb 11 kg. De annyit jön-megy, hogy ez nagyjából most változatlan. Ezzel szemben magasságra most nagyot nőtt. Egyik pillanatról a másikra kinőtte a 74-es ruhákat, és 86-os méretre kellett váltanunk. A lába is hatalmasat nőtt, a nyár elején megvásárolt szandálok éppen hogy még jók voltak a nyár végére.

A beszéde nagyon kifejező, habár még mindig inkább a maga nyelvén beszél, amit akar azt elmagyarázza, és ha figyelek akkor meg is értem. Mindent megért, és tudja ha valami rosszat csinál. Rövid szavakat már mond, mint például Apa, Anya, (Ajja!!!!), Anyu, (Aaaajjjúúú), hallo, hello, csá-csá, kutya (tutya), hinta palinta, (himpa paimpa). Hirtelen ezek jutottak eszembe. Jujj, egyet és a legfontosabbat majdnem elfelejtettem, ez pedig a ham, és ham és ham...... Bármikor bármit megeszik. :)

Szóval mindent összevetve nagyon szépen fejlődik csak már lehetne egy kicsit szófogadóbb, mert most már nem csak a Nagyi haja fog kiegyenesedni, hanem az enyém is. :)

Takarít és focizik

Igen, igen jól halljátok! Az én kicsi fiam még alig nőtt ki a földből de már most nagyon szorgalmas. Segít nekünk a házimunkában. Hol porszívózik, hol felsöpröget, néha pedig még locsol is ha kell. És ha megunja a házimunkát, akkor megy és focizik egyet.

Az elmúlt egy hónap képekben is

Fodrász előtt és...

Fodrász után (persze ha már ott voltunk akkor Apa is beült a fodrász székbe)

Húsvétkor Tamaráéknál

Kriszit szülinapján

Csabi szülinapján

Az elmúlt egy hónap

Fúúúúúúú, le sem tudom írni mennyi minden történt velünk az elmúlt egy hónapban. Mivel Bálint iszonyúan mozgékony, és nagyon eleven, ezért szinte minden időmet leköti. A géphez kb. két-három naponta tudok odaülni, akkor is megnézem a leveleimet és már rohanok is tovább, mert Bálint nem hagyja, hogy számítógépezzek. Napjában most már csak egyszer alszik, akkor is egy gyorsat, mert ha már egy órát alszik az már csodának számít. De ami a legfontosabb, hogy hétfőn, május 3-án megtette magától az első lépéseit. :o) Olyan büszke vagyok rá!!! Annyira kis ügyes fiú!

De röviden azért egy pár szót az elmúlt egy hónapról. Húsvét szombatján voltunk fodrásznál, mert már nagyon hosszú volt a haja, és már kellett valamit kezdeni vele. A mi fodrászunkhoz vittük (Henihez) aki nagyon aranyos volt Bálinttal, és kb. 5-7 perc alatt lenyírta a haját. Géppel csinálta, mert így volt az egyszerűbb. Bálintnak egy szava sem volt. Inkább az dühítette, hogy miért kell neki üldögélnie, mikor már kézenfogva tud menni. Szóval nagyon bátor fiú volt, így már én is neki merek állni legközelebb a hajvágásnak. Aztán Húsvét vasárnap Zoli rokonainál voltunk ahol nagyon jól éreztük magunkat. Bálint kapott egy rakás csokit, amit persze ő nem termelhetett be.

Aztán a következő hétvégén a szülinapok következtek. Kriszit és Csabi (nagynénje, és nagybátyja) szülinapja volt. Krisztit szombaton köszöntöttük Csabit pedig vasárnap. Persze a tortákat nem hagyhatta ki, úgyhogy mindkét nap tortafalóvá lett Bálint.

Majd jött két szuri, és két hét betegség. Szegényke lázas volt, köhögött és folyt az orra. Aztán természetesen én is elkaptam. Így nem sok helyen jártunk abban a két hétben. De mindeközben meglátogattak minket Zoli keresztapukájáék, aminek nagyon örültünk, mert ők még nem is látták Bálintot. Teljsen odavoltak Bálintért, hogy milyen ügyes, és milyen nagy fiú már. A múlt hétvégén pedig vidéken voltunk ami Bálint számára (és a mi számunkra is) nem állt másból csak hogy kézenfogva le föl jártunk a kertben. Annyit sétált Bálint, hogy már mi sem nagyon bírtuk. Mondjuk nagyon is jót tett neki a vidéki levegő, mert akkor aludt napközben kétszer is. Valószínüleg ennek a hétvégének volt köszönhető, hogy hétfőn már elengedte a kezemet és ment/megy magától néhány lépést.

Nagy vonalakban ennyi történt, persze ha jó idő van, akkor játszóterezünk Dominikkel, vagy a kertben lófrálunk, virágot ültetünk, stb. Képeket a következő bejegyzésben teszek közzé.

Húsvét

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánunk Mindenkinek!

Látogatók

Rég nem írtunk már, de ennek meg volt a jó oka!Ugyanis Bálint rájött, hogy mennyivel szebb a világ két lábon, ezért Anyukámmal kénytelenek voltunk neki cipőt venni, és azóta én derékszögbe hajolva folyton fogom a kezét és sétálunk.

Mondjuk ennek a nagy előzménye az a látogatás volt, ami még március elején történt. Meglátogattak minket Apa unokatestvére, és családja. Már korábban írtam róluk, Nekik is van egy hasonló korú kislányuk mint Bálint. Gini most lesz egy éves, de már sokkal ügyesebb mint Bálint. Mondjuk ehhez hozzájárul az is, hogy Gininek van egy nagyobb testvére Klaudia, aki most 3 éves, és nagyon sokat foglalkozik a kis húgával. A korábbi méretbeli különbségek szinte már majdnem eltüntek. Habár Bálinton még mindig látszik, hogy kisebb, mint korabeli társai. Míg itt voltak nagyon édesek voltak, Bálint játékaival sokat játszottak. Először egymással nem sokat foglalkoztak, de azért néha-néha kiszedték egymás szájából a játékokat. :) A három rosszaság rájött, hogy Bálint puzzle szőnyege szédszedhető, ezért folyton azt kapkodták szét, mi felnőttek meg nem győztük újra és újra összerakni. Persze a három rosszcsontot, alig lehetett együtt lefotózni! Hol az egyik mászott ki a képből, hol a másik. Bálint nagyon élvezte a társaságot, szerintem jót is tett neki, hogy végre egy vele egyidőssel játszhatott!

Nőnap, és Apa névnapja

Kedves hölgy látogatóim! Nagyon boldog Nőnapot kívánok mindenkinek!

Apa Neked pedig nagyon boldog névnapot!

Apa szülinapja

Drága Apucikám!

Nagyon boldog születésnapot kívánok, Anyával együtt! Sok-sok puszi!

Megjegyzem, remélem te is így fogsz kinézni a tortaevés után. :o)

Az elmúlt hétvége

A múlt hétvége teljesen más volt, mint a megszokott! Ugyanis Anyáék, Krisztiékkel síelni mentek, engem meg ott hagytak a Nagyinál. Pénteken mielőtt elindultak volna, azért még megrémisztettem egy picit Anyát, mert hirtelen hőemelkedést produkáltam. De szerencsére Nagyi határozott egy Nagyi, és megnyugtatta Anyát, hogy nem lesz semmi baj. Pénteken már korán le kellett feküdnöm, mert elég fáradt voltam, hisz délelőtt össze kellett pakolnom, meg ilyenek :) Szombaton mivel szél volt, Nagyi nem nagyon mert kirakni a levegőre, de aztán kénytelen volt, mert nagyon nyűgös vagyok, ha nem lehetek levegőn. Aztán délután kipróbáltuk a bébi kompot, amit most már nagyon ügyesen tudok használni, és nem csak hátrafelé tudok vele közlekedni. Ennek Nagyi elképesztően örült, mert innentől kezdve nem volt kegyelem se a kutyának, se a lakás díszeinek. Egyszer azért ugrott, mert megtéptem Roni fülét, egyszer azért, mert már a fürdőszobában garázdálkodtam. :) A vasárnap jól telt, mivel jó idő volt, délelőtt és délután is tudtam levegőzni. Aztán este haza értek Anyáék, ami engem annyira nem hatott meg. Dominiknak örültem a legjobban, mert vele meg tudtam beszélni az egész hétvégét. :) Jó kis hétvége volt, habár Nagyi megjegyezte, hogy ha ilyen rosszaság (eleven) leszek akkor legközelebb kétszer is meggondolja, hogy elvállaljon-e. De én ezt a mondatát nem értettem, nem tudom kire gondolt amikor a "rosszaságot" emlegette. :)

Egy éves státuszom

Anya egy kicsit feledékeny volt, és lemaradt egy igen fontos bejegyzés itt a szülinapom körül. A fejlődésem elmaradhatatlan bejegyzése.

Szóval hol is kezdjem. A súlyom 8400 g, a testhosszom: 74 cm.

A szülinapomra kibújt a harmadik fogacskám is, amit szerencsére én egészen jól élek meg. (se láz, se semmilyen egyéb tünet)

Most már mindenhol fel tudok állni, és már kapaszkodva teszek is egy-két lépést. A szülői segítséggel való menés még nem megy :) de néha már gyakorlom azt is.

Sokat beszélek, persze baba nyelven, amin a körülöttem élők nagyokat nevetnek.

Napközben keveset alszom, de éjszaka bepótolok mindent, és gyakran egy huzamban 12 órát is képes vagyok aludni. Több mint egy hónapja már külön alszom a szüleimtől, és azért Anyának néha-néha még át kell jönnie éjszaka betakarni, cumit megkeresni.

Most már majdnem mindenfélét eszem. A tehéntejet orvosi tanácsra még mellőzzük egy kicsit.

Szeretek fürdeni, játszani, és imádok társaságban lenni. Persze a nagyobb hangzavartól megijedek, de hamar meg lehet vígasztalni.

És hogy ne csak jó dolgok kerüljenek ide....., nagyon hisztis lettem. Próbálgatom Anya, és a Nagyi türelmét. Akaratos vagyok, ha valami nem úgy van ahogy én szeretném, akkor másodpercek alatt tudok krokodil könnyeket produkálni. Utálom a téli ruhákat felvenni, úgyhogy már várom a tavaszt, hogy ne kelljen ennyit öltözködni.

Az első SZÜLINAPOM

Az első szülinapi partym családi légkörben telt. Anyáék meghívták hatodikára szombatra a nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat, hogy megünnepeljük ezt a nagy eseményt. Anya és Apa szombaton egész délelőtt tüsténkedtek, hogy rend és tisztaság legyen illetve, hogy délután 3-ra kész legyen a kaja. A menüből én kimaradtam, mert nem igazán nekem valót főzött anya, de a tortát azt természetesen nekem rendelte. Mikor megérkeztek a vendégek én még aludtam, de nem sokáig, mert felkeltem a nagy beszélgetésekre. Mikor megláttam, hogy micsoda nagy fennforgás lett körülöttem, meg is lepődtem egy kicsit. Aztán míg ettek a többiek, én szórakoztattam a vendégeket. Megmutattam mindenkinek, hogy milyen gyorsan mászok, és hogy megkapaszkodva már szinte mindenhol fel tudok állni. Az ebéd után én már türelmetlen voltam, hogy mindenki evett már, csak én nem, így Anya úgy döntött, hogy most már jöhet a torta. A tortát Anya barátnőjétől rendeltük, aki teljesen meglepett minket, mert nem gondoltuk volna, hogy egy csoki torta ilyen szép is lehet. Ráadásul Anya arra gondolt, hogy majd lesz egy kerek alakú torta, egy marcipán Némóval, és mikor megláttuk a tortát, leesett az állunk. (Köszönjük mégegyszer Ildi!) Volt egy gyergyám és tüzijátékom is, amitől egy kicsit megijedtem. A gyertyát Dominik segítségével fújtam el. Aztán kitört belőlem az idegesség, hogy miért nem nyúlhatok a tortámhoz, így Anya gyorsan vágott nekem egy szeletet, amit természetesen 1 évesen már egyedül kellett elkezdenem enni. Hát az eredmény meg is volt. :o) Miután jól összekentem magam, Tamás úgy gondolta, hogy az a csoki mennyiség ami az arcomon van nem elég, és ezért csinált belőlem egy kommandóst, hogy el tudjak vegyülni a torta dzsungelben. Az evés után jöhetett a mosakodás, és az ajándékozás. Nagyon sok szép ajándékot kaptam, nem is tudom most hirtelen részletezni. De a legjobban mégis az a zacskó tetszett amiben az egyik ruha volt. :o) Aztán bújócskáztam is egy kicsit, majd lassan elfáradtam. Eljött az este amikor is mindenki sorjában elbúcsúzott, és én meg mehettem egy alapos fürdésre, mivel tetőtől talpig csokis voltam. Aztán Anyáék lefektettek, és aludtam reggelig, mert annyira kimerültem.

Szerintem nagyon jó volt a szülinapom. Remélem a többi is majd ilyen jól fog sikerülni.

1 éves lettem

Eltelt egy év! Elég nehéz év volt, de túl vagyunk rajta! Amit ide akartam írni azt a nővérem tökéletesen megfogalmazta abban a levélben, amit ma kaptunk tőle!

Köszi Vera, hogy ilyen távolról is velünk vagy, és ha nem bánod akkor utólagos engedelmeddel felteszem ide a leveledet. Ennél szebben talán én sem tudtam volna felköszönteni Bálintot.

"Drága kicsi Bálint!

El sem merem hinni, hogy már eltelt egy esztendő. Persze azt sem tudom hogyan mondjam el neked ilyen messziről, hogy szeretlek és hogy most ott vagyok veled és együtt ünnepeljük ezt az izgalmas napot. Hol is kezdjem:? talán ott, hogy nagyon sok dolog történt már veled pedig még csak egy éves vagy és már regénybe illő dolgokon vagy túl. Zsúfolt volt minden napod, hiszen meg kellett tanulnod megtartani a fejecskédet, hasra majd hátra kellett fordulnod mindezt magadtól, aztán meg kellett csinálnod azt, hogy fel tudj ülni, rugózni előre majd hátra, majd a nagy lépés ami korlátlan mozgási lehetőségeket ad neked fel kellett állnod egyedül. Innen már minden könnyebb és nehezebb is lesz egyben, arról nem is beszélve, hogy már gyakorolt nyelvjárásod van amit a buta felnőttek csak akkor értenek meg, ha meg is mutatod nekik mit akarsz. Nézd el nekik még ők is gyakorolnak. Nehéz évet tudsz magad mögött, te korán jöttél, valaki pedig korán ment, nagyon nehéz cserét éltünk meg, talán valaki félre nézhette a naptárt, persze a jöveteleddel nincs semmi kifogás, mindenki nagyon örült és egyben nagyon aggódott ami érthető is volt. A te kis fizimiskád nagyon is tisztán kirajzolódott előttem, ez a kicsi nagyon erős csontú szívós kis fickó, nem lesz vele semmi baj. Így is lett, te küzdöttél és győztél, erre születtél. Én már látom, hogy minden menni fog. Ami persze önző fejemet aggasztja, hogy egy éve csak a varázslatos interneten keresztül nézhettelek, beszélgethettünk, de még nem tudtalak átkarolni és meggyömöszölni ahogy azt egy nagynénitől el lehet várni. Most én dolgozom valamin ami ha sikerül, meg tudom valósítani haza látogatási tervemet is. Persze ehhez nem kis türelem és kitartás kell, de ami neked ment, az nekem is fog, tehát küzdök. Kicsikém, nagyon sok boldog születésnapot kívánunk neked erőben egészségben és nagy szeretetben ami körülvesz téged. Remélem anyukád az én kis testvérem segít neked elolvasni.

MILLIÓ PUSZIT KÜLDÜNK MELEG ÖLELÉSSEL KIS VERÁÉK.

Natingem millió puszi és gratulálok hiszen neked ugyanúgy ünnep mint a picinek. "

Pancsolni voltunk

Az új év, azt kell hogy mondjam jól indult. Az első hetekben megleptem Anyáékat azzal, hogy felálltam a kiságyban, mire ők 17-én megleptek egy 4 napos wellness hétköznappal :o) Kehidakustányon jártunk egy 100%-ig baba barát szállodában közvetlenül a fürdő szomszédságában. Vasárnap ebéd után indultunk. Az út elég hosszú volt, de én szerencsére végig aludtam. Megérkezésünk után azonnal átöltöztünk és mentünk megnézni, hogy milyen a fürdő. Nagyon szuper volt, mert van benne pancsoló rész az ilyen kisnövésüeknek is mint én. Először kicsit furcsa volt ez a nagy "kád", mert nem tudtam, hogy Anyáék miért engednek engem annyira szabadjára. De aztán nagyon belejöttem a pancsiba, és csak úgy csapkodtam a vizet, hogy senki ne maradjon szárazon. A nagy pancsolás után mentünk vacsorázni, mert Anyáék már majd éhen haltak. A vacsora nekem is nagyon jó volt, mert szinte minden nap megkóstolhattam én is valami fincsi kaját. Hiába ettem reggel fent a szobában, egy fél óra múlva amikor Apáék ettek, kiköveteltem tőlük a finom falatokat. Így volt részem lekváros kenyérben, sajtban, krumpli főzelékben stb. A tápszert azóta nem nagyon iszogatom, próbálom Anyát rávenni, hogy már ne etessen ezzel, de úgy látom, hogy még nem adja fel. A többi napunk is nagyjából így telt. Ki sem tettük a lábunkat a szállodából. A pancsizás nagyon jó volt, életemben először csúszdáztam is vízicsúszdán :o) Mivel nem volt úszógumink ezért voltak olyan rendesek a szállodában, hogy adtak egyet kölcsön, így a mély vízbe is be tudtam menni. Ott volt egy olyan rész, ahol vitt minket a víz sodrása. Apának meg Anyának nagyon tetszett az a rész, mert mindig oda vittek engem is. Nekem annyira nem jött be, állandóan ásítoztam azon a részen. Nem értem miért olyan nagy poén az! :o) Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a pár nap alatt! Beszereztem első vérző sérüléseimet is a lábamon, mert ahogy másztam a pancsolóban, felsértette a medence alja a lábamat. De hősiesen tűrtem az ápolást, csak egy kicsit sírtam. Aztán lassan eltelt a négy nap és hazafelé kellett vennünk az irányt! Ha lett volna még rá lehetőségünk, akkor biztos maradtunk volna még egy-két napot, mert annyira tetszett mindannyiunknak.

Az első karácsonyunk

Először is engedjétek meg, hogy mindenkinek boldog új évet kívánjunk!

Bálint első karácsonya részben boldog, részben pedig szomorú volt. A boldogságra sajnos árnyékot vetett az a tudat, hogy már nem teljes létszámmal ünnepelhettük a karácsonyt. De ettől függetlenül érdekes volt nézni, hogy ez a picike kis teremtmény miként fogja fel, hogy mi történik körülötte.

23-án este az angyalkák már feldíszítették a fát, így mire 24-én felébredtem, már ott állt teljes pompában a karácsonyfa. Mondjuk engem annyira nem hatott meg, mert kb. két percet sem foglalkoztam vele. Úgy viselkedtem, mintha semmi változás nem történt volna a lakásban.
24-én ebédre Mamiékhoz mentünk. Volt ott is szép karácsonyfa, sok-sok kaja, amiből persze én még nem sok mindent ehettem, na meg persze egy csomó ajándék a fa alatt. Ebéd után megmutattam mindenkinek, hogyan kell bejárni négykézláb az egész szobát, és persze játszottam a Judittal, meg a Csabival, meg a kutyusukkal. A játék után kaptam egy nagy csomagot, amit Anya segítségével kibontottam. Kaptam egy nagyon szupi kulcscsomót. Úgyhogy most már van kulcsom a házhoz, az autóhoz, és a hajóhoz.

Ajándékozás után elindultunk hazafelé mert vacsorára a Krisztiékhez voltunk hivatalosak. Ott is volt szép fa, meg szépen megterített asztal. A csillagszóró és a karácsonyi zene után következhetett az ajándékozás. Persze itt is kaptam játékokat, és sok-sok ruhát. Egy kis játék után jöhetett a vacsora is. Ez a vacsi nekem is más volt mint a többi, ugyanis halat ettem egy kis krumlipürével. Az első falat kicsit furcsa volt, de utána ráéreztem az ízére, és csak faltam a halat. Vacsi után még jöhetett egy kis játék, aztán elbúcsúztunk, mert már elég későre járt, és én nagyon fáradt lettem.

25-én Nagyihoz mentünk ebédre. Én elég fáradt voltam, mert 24-én nem sokat tudtam aludni. De azért jó volt Nagyinál is, mert itt végre ehettem egy kis sütit is, ami kimondhatatlanul ízlett! Aztán Anyáék még beszélgettek egy kicsit, és indultunk haza, mert délutánra elég nyűgös, és morci lettem. Mondjuk ehhez a morcossághoz hozzátett az is, hogy december 6. óta jött az első fogam, és karácsony tájékán kezdett kibújni a második is. Vicces volt, mert Anya az első fogamat szinte észre sem vette.

26-án úgy volt, hogy Apa-Mamiék jönnek hozzánk, de mivel Mami eltörte a csuklóját, és szinte az egész napjukat a kórházban töltötték, így nem tudtak jönni. De azért Nagyi, és Krisztiék átnéztek hozzánk, és ha már itt voltak, akkor meg is ebédeltünk. Apa szokásához híven sütött egy fincsi mákos sütit, Anya meg a husihoz készített egy kis köretet. Én pedig úgy gondoltam, hogy ha már ott áll az a fránya fa, akkor megnézem, hogy mi is ez igazából, így hát odamásztam a fához és jól megrángattam az egyik díszt. Szerencsére nem történt semmi baj, ezért hát elkezdtem rendszeresen odamászni a fához. :o)

Összefoglalásként, ha jobban belegondolok, a Karácsonyunk nem is szólt másról csak a kajálásokról, az új ízek megismeréséről. Persze az ajándékok amiket kaptam mind zenélős játékok, ráadásul csak akkor tetszik mind, ha egyszerre zenélnek, így nap mint nap boldogíthatom vele a szüleimet.