Pancsolni voltunk

Az új év, azt kell hogy mondjam jól indult. Az első hetekben megleptem Anyáékat azzal, hogy felálltam a kiságyban, mire ők 17-én megleptek egy 4 napos wellness hétköznappal :o) Kehidakustányon jártunk egy 100%-ig baba barát szállodában közvetlenül a fürdő szomszédságában. Vasárnap ebéd után indultunk. Az út elég hosszú volt, de én szerencsére végig aludtam. Megérkezésünk után azonnal átöltöztünk és mentünk megnézni, hogy milyen a fürdő. Nagyon szuper volt, mert van benne pancsoló rész az ilyen kisnövésüeknek is mint én. Először kicsit furcsa volt ez a nagy "kád", mert nem tudtam, hogy Anyáék miért engednek engem annyira szabadjára. De aztán nagyon belejöttem a pancsiba, és csak úgy csapkodtam a vizet, hogy senki ne maradjon szárazon. A nagy pancsolás után mentünk vacsorázni, mert Anyáék már majd éhen haltak. A vacsora nekem is nagyon jó volt, mert szinte minden nap megkóstolhattam én is valami fincsi kaját. Hiába ettem reggel fent a szobában, egy fél óra múlva amikor Apáék ettek, kiköveteltem tőlük a finom falatokat. Így volt részem lekváros kenyérben, sajtban, krumpli főzelékben stb. A tápszert azóta nem nagyon iszogatom, próbálom Anyát rávenni, hogy már ne etessen ezzel, de úgy látom, hogy még nem adja fel. A többi napunk is nagyjából így telt. Ki sem tettük a lábunkat a szállodából. A pancsizás nagyon jó volt, életemben először csúszdáztam is vízicsúszdán :o) Mivel nem volt úszógumink ezért voltak olyan rendesek a szállodában, hogy adtak egyet kölcsön, így a mély vízbe is be tudtam menni. Ott volt egy olyan rész, ahol vitt minket a víz sodrása. Apának meg Anyának nagyon tetszett az a rész, mert mindig oda vittek engem is. Nekem annyira nem jött be, állandóan ásítoztam azon a részen. Nem értem miért olyan nagy poén az! :o) Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a pár nap alatt! Beszereztem első vérző sérüléseimet is a lábamon, mert ahogy másztam a pancsolóban, felsértette a medence alja a lábamat. De hősiesen tűrtem az ápolást, csak egy kicsit sírtam. Aztán lassan eltelt a négy nap és hazafelé kellett vennünk az irányt! Ha lett volna még rá lehetőségünk, akkor biztos maradtunk volna még egy-két napot, mert annyira tetszett mindannyiunknak.