Az év utolsó orvos látogatásai

Nagy nehezen, de úgy néz ki, hogy túl vagyunk az idei év utolsó orvosi vizitein. A múlt héten voltunk a sebészeten, ahova többet már szerencsére nem kell menni! Annyira szép a sérv műtét helye, hogy a vizsgáló doktorbácsi alig találta meg a heget. Szerencsére azt mondták, hogy tényleg nagyon szép a seb, semmi nyoma a sérvnek, úgyhogy már csak akkor kell mennünk, ha valami panasz van. (reméljük nem lesz)!!!!
Hétfőn voltunk az ortopédián, ahol megdicsértek, mert egyedül fel tudok ülni, és el kezdtem mászni! A doktornéni még véletlenül sem említette a Dévény Anna tornát, így Anya nagyon boldog volt! Ide vissza már csak akkor kell mennünk, ha már egyedül tudok menni! Szóval egy időre ez is letudva.
Kedden pedig neurológián voltunk, ahol ismét dícséretben részesültem, a fent leírtak miatt. A doktornéni megjegyezte, hogy minek tettünk volna ki engem fájdalmas D.A. tornának, hogy ha Anyával és Apával is hatásosak voltunk. Ide már nem biztos hogy vissza kell jönnünk. Ezt majd kb. január végén a háziorvos eldönti. Sajnos az a doktornéni aki itt volt teljesen visszavonul a szakmától, úgyhogy nagyon szomorúak voltunk Anyával, hogy Marika nénivel már nem találkozunk többet.
A fejlődésemben nagyon sokat segített a családunk egyik jó barátja Ili néni, aki havonta rám kukkantott, és tett még egy-két javaslatot Anyának a mozgásom fejlesztésére. :)))))

Sérv műtét helye

Tartozom még egy képpel a sérv műtét helyével! A doktorbácsi azt mondta, hogy már csak fél év múlva kell mennünk kontrollra. Amúgy megnyugtatott minket, hogy kb. minden 20. volt koraszülöttnek kiújul a sérve. Látszik valami?

Orvosnál jártunk

A múlt hetünk megint elég sűrű volt. Kedden a neurológián voltunk, csütörtökön a szemészeten, és vasárnap reggel pedig a sebészt látogattuk meg. :) Ebből a legérdekesebb a neurológus volt. Ugyanis az történt, hogy míg az ortopéd javasolta a gyógytornát Bálintnak, addig a neurológus azt mondta, hogy még véletlenül se vigyem el arra a bizonyos gyógytornára a gyereket. Szerinte nincs semmi gond Bálinttal, csak a biológiai kora még 1 hónapos, úgyhogy nem kell emiatt mindenféle "kínzásnak" kitenni a gyereket. Persze megkaptuk a szokásos otthon végzendő napi négyszeri tornagyakorlatot, és elindultunk hazafelé. Aznap folyamatosan az motoszkált a fejemben, hogy most mitévőek legyünk. Beszéltem sok emberrel, akik természetesen mind mást mondtak, ezért még mindig csak azon rágódtam, hogy mit tegyek. Ami biztos, hogy Bálint két neurológushoz is jár (rendszeres havi Kispesten, és a Dél-Pestibe 3 havonta) és egyik helyen sem mondták a gyógytornát. Egyedül az ortopéd orvos javasolta. A neurológus szerint az a bizonyos torna elég nagy fájdalommal jár. A gyerekek nem alszanak a fájdalomtól éjszaka. 2-3 éves korára agresszívvé válhat, gondjai lehetnek a közösségbe való beilleszkedésbe. Ezek után úgy döntöttünk, hogy Bálintot nem tesszük ki ilyen fájdalomnak, ezért marad az itthon végzendő házifeladat.
A szemészeten nem mondtak újat. A bal szeme rendben van, a jobb szemén pedig van egy pont ahol az ideghártya egy kicsit vastagabb. Erre a szemész csak annyit mondott, hogy szerinte nem fog semmit okozni a látásában, de azért jobb szemmel tartani. Újabb kontroll 5 hét múlva.
Sebészeten a sérvét nézték. A doki "megnyugtatott" minket, hogy koraszülötteknél 5-6% hogy a sérv kiújul, tehát kb. minden 20. gyereknél. Reméljük nem Bálint lesz az. Amúgy már csak fél év múlva úgy karácsony tájékán kell újra mennünk hozzá. Szerencsére ezzel egy kis időre 1 dolog le van tudva.

Lágyéksérv

Mint korábban említettem Bálint egy köldök és egy lágyéksérvvel tért haza a kórházból. A köldök sérvvel nem kezdenek semmit az magától meggyógyul, de a lágyéksérvet szinte minden esetben műteni kell. Amúgy a sérve ki-be járt, vissza is lehetett tenni, míg húsvét szombat estéjén úgy tűnt, hogy nem tudom visszatenni. Azonnal bementünk a Heim Pál Kórházba, ahol megvizsgálták Bálintot. Persze mire odaértünk az általunk látott sérv visszahúzódott. Ennek ellenére az ügyeletes orvos kiírta Bálintot húsvét utáni keddre műtétre. Nagyon megijedtünk, hisz nem sokkal előtte jött haza Bálint a kórházból. És még olyan picike is volt, szóval a húsvét így elég idegesen telt. Meg hát az is bennünk volt, hogy igazából azt sem tudtuk mire számíthatunk a műtéttel illetve a gyógyulással kapcsolatban. Kedden bementünk, hogy akkor jöjjön aminek jönnie kell, de végül nem műtötték meg a sérvét, mert mint kiderült nagyon vérszegény volt Bálint. Egy kicsit megkönnyebbűltünk, de ugyanakkor ott volt az idegesség is, hogy na mikor záródik ki a sérve, és mikor rohanhatunk vele a dokihoz. A következő időpont május elején volt, de előtte vérvételre kellett mennünk, hogy mennyit javult a vérképe. Az az időpont is törölve lett, mert még mindig vérszegény volt Bálint, és kockázatosabb lett volna még mindig a műtét. Majd eljött május 26. amikor is megműtötték. Azt kell hogy mondjam, hogy én talán rosszabbul viseltem a műtétet, mint ő. A műtét után kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és onnantól kezdve semmit sem kellett neki adnom, mert annyira jól volt. Mintha nem is történt volna vele semmi. Ugyanúgy rugdosott, kúszott, gügyögött, nevetett. A kötést rá egy hétre leszedték, és most már csak a "varrat" látszik. Szóval mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ha ilyen picike babája van, és lágyéksérvet észlelnek nála, akkor minél előbb műtesse meg. Tényleg jobban aggódunk, mint amekkora beavatkozás ez.