Az első karácsonyunk

Először is engedjétek meg, hogy mindenkinek boldog új évet kívánjunk!

Bálint első karácsonya részben boldog, részben pedig szomorú volt. A boldogságra sajnos árnyékot vetett az a tudat, hogy már nem teljes létszámmal ünnepelhettük a karácsonyt. De ettől függetlenül érdekes volt nézni, hogy ez a picike kis teremtmény miként fogja fel, hogy mi történik körülötte.

23-án este az angyalkák már feldíszítették a fát, így mire 24-én felébredtem, már ott állt teljes pompában a karácsonyfa. Mondjuk engem annyira nem hatott meg, mert kb. két percet sem foglalkoztam vele. Úgy viselkedtem, mintha semmi változás nem történt volna a lakásban.
24-én ebédre Mamiékhoz mentünk. Volt ott is szép karácsonyfa, sok-sok kaja, amiből persze én még nem sok mindent ehettem, na meg persze egy csomó ajándék a fa alatt. Ebéd után megmutattam mindenkinek, hogyan kell bejárni négykézláb az egész szobát, és persze játszottam a Judittal, meg a Csabival, meg a kutyusukkal. A játék után kaptam egy nagy csomagot, amit Anya segítségével kibontottam. Kaptam egy nagyon szupi kulcscsomót. Úgyhogy most már van kulcsom a házhoz, az autóhoz, és a hajóhoz.

Ajándékozás után elindultunk hazafelé mert vacsorára a Krisztiékhez voltunk hivatalosak. Ott is volt szép fa, meg szépen megterített asztal. A csillagszóró és a karácsonyi zene után következhetett az ajándékozás. Persze itt is kaptam játékokat, és sok-sok ruhát. Egy kis játék után jöhetett a vacsora is. Ez a vacsi nekem is más volt mint a többi, ugyanis halat ettem egy kis krumlipürével. Az első falat kicsit furcsa volt, de utána ráéreztem az ízére, és csak faltam a halat. Vacsi után még jöhetett egy kis játék, aztán elbúcsúztunk, mert már elég későre járt, és én nagyon fáradt lettem.

25-én Nagyihoz mentünk ebédre. Én elég fáradt voltam, mert 24-én nem sokat tudtam aludni. De azért jó volt Nagyinál is, mert itt végre ehettem egy kis sütit is, ami kimondhatatlanul ízlett! Aztán Anyáék még beszélgettek egy kicsit, és indultunk haza, mert délutánra elég nyűgös, és morci lettem. Mondjuk ehhez a morcossághoz hozzátett az is, hogy december 6. óta jött az első fogam, és karácsony tájékán kezdett kibújni a második is. Vicces volt, mert Anya az első fogamat szinte észre sem vette.

26-án úgy volt, hogy Apa-Mamiék jönnek hozzánk, de mivel Mami eltörte a csuklóját, és szinte az egész napjukat a kórházban töltötték, így nem tudtak jönni. De azért Nagyi, és Krisztiék átnéztek hozzánk, és ha már itt voltak, akkor meg is ebédeltünk. Apa szokásához híven sütött egy fincsi mákos sütit, Anya meg a husihoz készített egy kis köretet. Én pedig úgy gondoltam, hogy ha már ott áll az a fránya fa, akkor megnézem, hogy mi is ez igazából, így hát odamásztam a fához és jól megrángattam az egyik díszt. Szerencsére nem történt semmi baj, ezért hát elkezdtem rendszeresen odamászni a fához. :o)

Összefoglalásként, ha jobban belegondolok, a Karácsonyunk nem is szólt másról csak a kajálásokról, az új ízek megismeréséről. Persze az ajándékok amiket kaptam mind zenélős játékok, ráadásul csak akkor tetszik mind, ha egyszerre zenélnek, így nap mint nap boldogíthatom vele a szüleimet.