A kórházban töltött napok

Bálint legfontosabb születési paraméterei: született 2009.02.02. 16:14, súly 1470 g, magassága :) 41 cm, Apgar 9/9.

A kórházban töltött napokat senkinek sem kívánom, hogy élje át. Mivel influenza járvány tört ki az országban, így karantén volt a kórházban. Se ki se be nem mehetett senki. Ez az intézkedés csak még nehezebbé tette a bent töltött napjainkat. Főleg az enyémeket. Bálint szerencsére jó baba volt és viszonylag jól viselte a vele történteket. Én talán annál rosszabbúl. Iszonyú rossz látni, azt a kis csöpp babát, hogy mindenféle csövek lógnak ki belőle. Hogy ha vért vesznek tőle belilul a keze, a sarka. Azon izgulni, hogy meginduljon a pisi, a kaki. Ráadásul Bálint ebből a szemponból nagyon rossznak számított, ugyanis a magzatszurok nagyon nehezen ürült ki belőle. Végignézni hogy beöntést kap stb. Egyelőre nem borzolom tovább a kedélyeket. Rossz volt ezt átélni. :( Bálint 3 napig kapott oxigént, és utána szerencsére már nem volt rá szüksége, mert a kis tüdeje jól működött. A legnagyobb csapás talán akkor ért amikor 3 nap múlva megtudtam hogy mennyit fogyott. 1470 grammról 1220 grammra esett a súlya. Tisztában voltam vele, hogy minden újszülött veszít kb 10 %-ot a súlyából, de arra azért nem számítottam, hogy ekkora lesz a különbség. Meg pl egy négy kilós babánál nem annyira feltünő hogy mennyit fogyott, de egy közel másfél kilósnál ez igenis nagy veszteség. Innentől kezdve a napjaink elég egyhangúak voltak. Voltak jobb és rosszabb napok. Volt amikor egész nap sírhatnékom volt, de volt amikor egész jól viseltem a dolgot. Az biztos, hogy ha nincsenek a szobatársaim akkor biztos bedilizek. Jó volt, hogy egy szobában voltam 5 koraszülött babás anyukákkal akik szinte ugyanazokat élték át nap mint nap. Így próbáltuk egymást támogatni, bíztatni, meghallgatni.

Persze a családom is mögöttem volt, és segítettek amennyire tudtak, csak hát az influenza miatt ez elég nehéz volt. Ezt igazán csak az tudja, hogy mennyire nehéz, aki közvetlenül átéli.

Születésem története

2009.01.31-én Anyával kórházba kerültünk, mert megrepedt a magzatburok, és szívárgott a magzatvíz. A kórházba menetel sem volt már egyszerű, mert Apa (GPS segítségével) a II. Női Klinika helyett elvitt minket a Tűzoltó utcai Gyerekklinikára. :) A kis kitérő után nagy nehezen megérkeztünk a kórházba, ahol megvizsgáltak minket, és azt mondták, hogy még két napig bent kell maradnom Anya pocakjában, mert még kell egy-két gyógyszert kapnom, hogy ha megérkezem, akkor a tüdőm rendben legyen. A szombat éjszaka elég eseménydús volt, ugyanis a vajúdóba kerültünk ahol csak úgy jöttek mentek a vajúdó kismamák. Ennek hatására én is úgy döntöttem, hogy ki akarok jönni, és Anyának fájásokat produkáltam, amit Anya szinte észre sem vett. A nővérkék szóltak neki, hogy hát a gép fájásokat mutat, és hogy miért nem szólt, hogy rosszul van. Kaptunk még infúziót, és ennek hatására megnyugodtam. A vasárnap elég szomorkás, és unalmas nap volt, aznap szinte egy vajúdó kismama sem jött, úgyhogy szombaton valószínű valami front lehetett, hogy ennyien voltunk a vajúdóban. Majd eljött a hétfő amikor is jött a doktorbácsi (akivel előzőleg meg kellett harcolni azért hogy császármetszéssel jöjjek a világra), aki konzultációt kért, és nagy nehezen beleegyezett a császárba. Több időpont is felmerült a születésemmel kapcsolatban, de végül a délután 4 óra lett a nyerő. Mikor eljött az idő jöttek értünk és elvittek minket a szülőszobába. Anya kapott a gerincébe érzéstelenítőt, és ahogy hatni kezdett azonnal nekikezdtek a műtétnek. 16 óra 14 perckor már kint is voltam és felsírtam. Sajnos Anya csak egy pillanatra láthatott, mert azonnal vittek fel a koraszülött osztályra, és betettek egy inkubátorba. Aznap este Apa még meglátogatott, de sajnos Anya csak másnap tudott jönni, mert csak akkor engedték ki az örzőből.