Pancsolni voltunk

Az új év, azt kell hogy mondjam jól indult. Az első hetekben megleptem Anyáékat azzal, hogy felálltam a kiságyban, mire ők 17-én megleptek egy 4 napos wellness hétköznappal :o) Kehidakustányon jártunk egy 100%-ig baba barát szállodában közvetlenül a fürdő szomszédságában. Vasárnap ebéd után indultunk. Az út elég hosszú volt, de én szerencsére végig aludtam. Megérkezésünk után azonnal átöltöztünk és mentünk megnézni, hogy milyen a fürdő. Nagyon szuper volt, mert van benne pancsoló rész az ilyen kisnövésüeknek is mint én. Először kicsit furcsa volt ez a nagy "kád", mert nem tudtam, hogy Anyáék miért engednek engem annyira szabadjára. De aztán nagyon belejöttem a pancsiba, és csak úgy csapkodtam a vizet, hogy senki ne maradjon szárazon. A nagy pancsolás után mentünk vacsorázni, mert Anyáék már majd éhen haltak. A vacsora nekem is nagyon jó volt, mert szinte minden nap megkóstolhattam én is valami fincsi kaját. Hiába ettem reggel fent a szobában, egy fél óra múlva amikor Apáék ettek, kiköveteltem tőlük a finom falatokat. Így volt részem lekváros kenyérben, sajtban, krumpli főzelékben stb. A tápszert azóta nem nagyon iszogatom, próbálom Anyát rávenni, hogy már ne etessen ezzel, de úgy látom, hogy még nem adja fel. A többi napunk is nagyjából így telt. Ki sem tettük a lábunkat a szállodából. A pancsizás nagyon jó volt, életemben először csúszdáztam is vízicsúszdán :o) Mivel nem volt úszógumink ezért voltak olyan rendesek a szállodában, hogy adtak egyet kölcsön, így a mély vízbe is be tudtam menni. Ott volt egy olyan rész, ahol vitt minket a víz sodrása. Apának meg Anyának nagyon tetszett az a rész, mert mindig oda vittek engem is. Nekem annyira nem jött be, állandóan ásítoztam azon a részen. Nem értem miért olyan nagy poén az! :o) Nagyon jól éreztük magunkat ez alatt a pár nap alatt! Beszereztem első vérző sérüléseimet is a lábamon, mert ahogy másztam a pancsolóban, felsértette a medence alja a lábamat. De hősiesen tűrtem az ápolást, csak egy kicsit sírtam. Aztán lassan eltelt a négy nap és hazafelé kellett vennünk az irányt! Ha lett volna még rá lehetőségünk, akkor biztos maradtunk volna még egy-két napot, mert annyira tetszett mindannyiunknak.

Az első karácsonyunk

Először is engedjétek meg, hogy mindenkinek boldog új évet kívánjunk!

Bálint első karácsonya részben boldog, részben pedig szomorú volt. A boldogságra sajnos árnyékot vetett az a tudat, hogy már nem teljes létszámmal ünnepelhettük a karácsonyt. De ettől függetlenül érdekes volt nézni, hogy ez a picike kis teremtmény miként fogja fel, hogy mi történik körülötte.

23-án este az angyalkák már feldíszítették a fát, így mire 24-én felébredtem, már ott állt teljes pompában a karácsonyfa. Mondjuk engem annyira nem hatott meg, mert kb. két percet sem foglalkoztam vele. Úgy viselkedtem, mintha semmi változás nem történt volna a lakásban.
24-én ebédre Mamiékhoz mentünk. Volt ott is szép karácsonyfa, sok-sok kaja, amiből persze én még nem sok mindent ehettem, na meg persze egy csomó ajándék a fa alatt. Ebéd után megmutattam mindenkinek, hogyan kell bejárni négykézláb az egész szobát, és persze játszottam a Judittal, meg a Csabival, meg a kutyusukkal. A játék után kaptam egy nagy csomagot, amit Anya segítségével kibontottam. Kaptam egy nagyon szupi kulcscsomót. Úgyhogy most már van kulcsom a házhoz, az autóhoz, és a hajóhoz.

Ajándékozás után elindultunk hazafelé mert vacsorára a Krisztiékhez voltunk hivatalosak. Ott is volt szép fa, meg szépen megterített asztal. A csillagszóró és a karácsonyi zene után következhetett az ajándékozás. Persze itt is kaptam játékokat, és sok-sok ruhát. Egy kis játék után jöhetett a vacsora is. Ez a vacsi nekem is más volt mint a többi, ugyanis halat ettem egy kis krumlipürével. Az első falat kicsit furcsa volt, de utána ráéreztem az ízére, és csak faltam a halat. Vacsi után még jöhetett egy kis játék, aztán elbúcsúztunk, mert már elég későre járt, és én nagyon fáradt lettem.

25-én Nagyihoz mentünk ebédre. Én elég fáradt voltam, mert 24-én nem sokat tudtam aludni. De azért jó volt Nagyinál is, mert itt végre ehettem egy kis sütit is, ami kimondhatatlanul ízlett! Aztán Anyáék még beszélgettek egy kicsit, és indultunk haza, mert délutánra elég nyűgös, és morci lettem. Mondjuk ehhez a morcossághoz hozzátett az is, hogy december 6. óta jött az első fogam, és karácsony tájékán kezdett kibújni a második is. Vicces volt, mert Anya az első fogamat szinte észre sem vette.

26-án úgy volt, hogy Apa-Mamiék jönnek hozzánk, de mivel Mami eltörte a csuklóját, és szinte az egész napjukat a kórházban töltötték, így nem tudtak jönni. De azért Nagyi, és Krisztiék átnéztek hozzánk, és ha már itt voltak, akkor meg is ebédeltünk. Apa szokásához híven sütött egy fincsi mákos sütit, Anya meg a husihoz készített egy kis köretet. Én pedig úgy gondoltam, hogy ha már ott áll az a fránya fa, akkor megnézem, hogy mi is ez igazából, így hát odamásztam a fához és jól megrángattam az egyik díszt. Szerencsére nem történt semmi baj, ezért hát elkezdtem rendszeresen odamászni a fához. :o)

Összefoglalásként, ha jobban belegondolok, a Karácsonyunk nem is szólt másról csak a kajálásokról, az új ízek megismeréséről. Persze az ajándékok amiket kaptam mind zenélős játékok, ráadásul csak akkor tetszik mind, ha egyszerre zenélnek, így nap mint nap boldogíthatom vele a szüleimet.