Az első karácsonyunk

Először is engedjétek meg, hogy mindenkinek boldog új évet kívánjunk!

Bálint első karácsonya részben boldog, részben pedig szomorú volt. A boldogságra sajnos árnyékot vetett az a tudat, hogy már nem teljes létszámmal ünnepelhettük a karácsonyt. De ettől függetlenül érdekes volt nézni, hogy ez a picike kis teremtmény miként fogja fel, hogy mi történik körülötte.

23-án este az angyalkák már feldíszítették a fát, így mire 24-én felébredtem, már ott állt teljes pompában a karácsonyfa. Mondjuk engem annyira nem hatott meg, mert kb. két percet sem foglalkoztam vele. Úgy viselkedtem, mintha semmi változás nem történt volna a lakásban.
24-én ebédre Mamiékhoz mentünk. Volt ott is szép karácsonyfa, sok-sok kaja, amiből persze én még nem sok mindent ehettem, na meg persze egy csomó ajándék a fa alatt. Ebéd után megmutattam mindenkinek, hogyan kell bejárni négykézláb az egész szobát, és persze játszottam a Judittal, meg a Csabival, meg a kutyusukkal. A játék után kaptam egy nagy csomagot, amit Anya segítségével kibontottam. Kaptam egy nagyon szupi kulcscsomót. Úgyhogy most már van kulcsom a házhoz, az autóhoz, és a hajóhoz.

Ajándékozás után elindultunk hazafelé mert vacsorára a Krisztiékhez voltunk hivatalosak. Ott is volt szép fa, meg szépen megterített asztal. A csillagszóró és a karácsonyi zene után következhetett az ajándékozás. Persze itt is kaptam játékokat, és sok-sok ruhát. Egy kis játék után jöhetett a vacsora is. Ez a vacsi nekem is más volt mint a többi, ugyanis halat ettem egy kis krumlipürével. Az első falat kicsit furcsa volt, de utána ráéreztem az ízére, és csak faltam a halat. Vacsi után még jöhetett egy kis játék, aztán elbúcsúztunk, mert már elég későre járt, és én nagyon fáradt lettem.

25-én Nagyihoz mentünk ebédre. Én elég fáradt voltam, mert 24-én nem sokat tudtam aludni. De azért jó volt Nagyinál is, mert itt végre ehettem egy kis sütit is, ami kimondhatatlanul ízlett! Aztán Anyáék még beszélgettek egy kicsit, és indultunk haza, mert délutánra elég nyűgös, és morci lettem. Mondjuk ehhez a morcossághoz hozzátett az is, hogy december 6. óta jött az első fogam, és karácsony tájékán kezdett kibújni a második is. Vicces volt, mert Anya az első fogamat szinte észre sem vette.

26-án úgy volt, hogy Apa-Mamiék jönnek hozzánk, de mivel Mami eltörte a csuklóját, és szinte az egész napjukat a kórházban töltötték, így nem tudtak jönni. De azért Nagyi, és Krisztiék átnéztek hozzánk, és ha már itt voltak, akkor meg is ebédeltünk. Apa szokásához híven sütött egy fincsi mákos sütit, Anya meg a husihoz készített egy kis köretet. Én pedig úgy gondoltam, hogy ha már ott áll az a fránya fa, akkor megnézem, hogy mi is ez igazából, így hát odamásztam a fához és jól megrángattam az egyik díszt. Szerencsére nem történt semmi baj, ezért hát elkezdtem rendszeresen odamászni a fához. :o)

Összefoglalásként, ha jobban belegondolok, a Karácsonyunk nem is szólt másról csak a kajálásokról, az új ízek megismeréséről. Persze az ajándékok amiket kaptam mind zenélős játékok, ráadásul csak akkor tetszik mind, ha egyszerre zenélnek, így nap mint nap boldogíthatom vele a szüleimet.

Karácsony

"Karácsony készül, emberek!

Szépek és tiszták legyetek!

Súroljátok föl lelketek,

csillogtassátok kedvetek,

legyetek újra gyermekek,

hogy emberek lehessetek!" (Wass Albert)

Minden Kedves blog olvasónak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

Bálint, Nati, Zoli

Az év utolsó orvos látogatásai

Nagy nehezen, de úgy néz ki, hogy túl vagyunk az idei év utolsó orvosi vizitein. A múlt héten voltunk a sebészeten, ahova többet már szerencsére nem kell menni! Annyira szép a sérv műtét helye, hogy a vizsgáló doktorbácsi alig találta meg a heget. Szerencsére azt mondták, hogy tényleg nagyon szép a seb, semmi nyoma a sérvnek, úgyhogy már csak akkor kell mennünk, ha valami panasz van. (reméljük nem lesz)!!!!
Hétfőn voltunk az ortopédián, ahol megdicsértek, mert egyedül fel tudok ülni, és el kezdtem mászni! A doktornéni még véletlenül sem említette a Dévény Anna tornát, így Anya nagyon boldog volt! Ide vissza már csak akkor kell mennünk, ha már egyedül tudok menni! Szóval egy időre ez is letudva.
Kedden pedig neurológián voltunk, ahol ismét dícséretben részesültem, a fent leírtak miatt. A doktornéni megjegyezte, hogy minek tettünk volna ki engem fájdalmas D.A. tornának, hogy ha Anyával és Apával is hatásosak voltunk. Ide már nem biztos hogy vissza kell jönnünk. Ezt majd kb. január végén a háziorvos eldönti. Sajnos az a doktornéni aki itt volt teljesen visszavonul a szakmától, úgyhogy nagyon szomorúak voltunk Anyával, hogy Marika nénivel már nem találkozunk többet.
A fejlődésemben nagyon sokat segített a családunk egyik jó barátja Ili néni, aki havonta rám kukkantott, és tett még egy-két javaslatot Anyának a mozgásom fejlesztésére. :)))))

Télapó itt van....

Mint minden gyerekhez, hozzám is eljött a Mikulás! Mivel jó gyerek voltam, ezért kaptam egy csomó ajándékot. Kaptam egy plüss mikulást, egy plüss hóembert, egy kis rezgő elefántot, egy plüss kutyust, meg csokit. Mivel azt még nem ehetek, így Apa örömmel rá is mozdult a csokijaimra. :o) Persze a Mikulás Anyáékra is gondolt, ezért éjszaka megálmodtam azt a bonyolult mozdulatsort, amivel fel tudok ülni, és meg is tudom magamat tartani jó pár percig. Anyáék 06-án reggel egymást kérdezgették, hogy ki ültetett fel engem. Aztán mikor már úgy láttam, hogy a reggeli álmosságból magukhoz tértek, még egy párszor megmutattam nekik, hogy bizony engem már senki sem kell hogy segítsen, mert már magamtól is fel tudok ülni. :o)

Sőt ma reggel Anyának megmutattam, hogy már mászni is tudok, csak lusta vagyok az új dolgot gyakorolni. Mennyivel egyszerübb eljutni bármiért úgy, hogy odagurulok! Anya, Apa reszkessetek! A karácsonyfa nagy veszélynek van kitéve a jelenlétemben! :o)

Barátok

Két hete vasárnap meglátogatott Zsombi barátom, a szüleivel és a két kis pocaklakóval. A látogatás már eleve jól kezdődött, mert Zigi tesóm annyira megörült Zsombinak, hogy amikor Anya elengedte, ráugrott Zsombira, akit így aztán sikerült feldöntenie. Szerencsére nem volt semmi a közelében, így nem verte be semmijét, csak Zigi nagyon megijesztette. Szóval a kezdeti rossz hangulat után már felhőtlen volt a játék és a kacagás. Persze Zigit kizártuk, hogy ne "terrorizálja" a vendégeket. Zsombi nagyon aranyos volt velem, megmutatta hogy kell mászni, megszeretgetett, sőt még puszit is kaptam. Aztán játszott az Anyukájával, és a látogatás vége felé ismét beengedtük Zigit, hogy Zsombi ne féljen tőle. Zigi ennek annyira örült, hogy megint letámadta Zsombit, de most már vigyáztunk rá, nehogy fellökje. Adott Neki egy két kutyapuszit, majd pedig ment megharapdálni az Apukáját. Másnap Anya felhívta Zsombi Anyukáját, hogy megtudakolja, hogy Zsombival minden rendben volt-e éjszaka, nem hagyott-e benne rossz emléket Zigi. Szerencsére minden rendben volt, úgyhogy remélem legközelebb is meglátogatnak bennünket.

vadul figyelem hogyan kell mászni :)

9/6 hónap

Csak röviden néhány feljegyzés arról, hogy miket is tudok mostanában!

Négykézlábra állva előre hátra hintázok! Sajnos a mászás még csak álom, de lassan annak is el jön az ideje. Kezdek szépen üldögélni, de azért néha még hasonlítok egy részegesre. Négykézlábból próbálok ülni is, de ez annyira bonyolult mozdulatsor, hogy inkább még nem gyakorlom annyit.

A nappalok elég esemény dúsak, mindig csinálunk Anyával valamit. Az éjszakát nagyjából átalszom, kivéve most, mert egy picit náthás vagyok, és nem kapok levegőt.

A súlyom 7,33 kg, a hosszúságom 69 cm.

A dokik akikhez járunk meg szoktak dícsérni, hogy szépen fejlődöm, csak Anya aggódik egy picit, azért mert egy hónapja csak a hintázást mutatom neki, és nem akarok mászni.

Hosszú hétvége

Az október 23-i hétvégét Anyáékkal, és a Krisztiékkel vidéken töltöttük. Már csütörtök este elindultunk jól felpakolva az autót, hogy nyakunkba vegyük a Balatont és környékét. Pénteken ebéd után úgy döntött a családi kupaktanács, hogy elmegyünk Sümegre, és megnézzük a Sümegi várat. Az út kicsit hosszú volt, de szerencsére én majdnem végig aludtam. Aztán odaérve tapasztaltuk, hogy Anya meg Apa a két nagy okos :o) nem hozta el a kengurúmat, ezért Apának meg kellett bűnhődnie és egész végig a felsőjében kellett hogy cipeljen, mert a babakocsi kereke egyrészt kitört volna, másrészt pedig annyi lépcső volt a várban, hogy egyszerűbb volt így vinni engem. A vár nagyon tetszett, végig nézelődtem. Apa jól elfáradt a cipelésemben, mert már nem vagyok olyan picike, mint korábban. A várat megjárva, kifáradva és a szép időnek, a jó levegőnek köszönhetően Apa és Én este jót aludtunk. Anya meg folyamatosan Apát zaklatta mert egész éjjel horkolt.

Mint látjátok már a várhoz vezető út sem volt egyszerű, de Apa hősiesen végigcipelt.

Szombaton sajnos nem volt annyira jó idő, sőt még hideg is volt, de ettől függetlenül mi elindultunk a Veszprémi Állatkertbe. Itt már Apának nagyobb szerencséje volt, mert az állatkert úgy lett kiépítve, hogy alkalmas legyen a babakocsival közlekedők számára, így csak a látogatás vége felé kellett hogy kikapjon a babakocsiból, mert addigra untam meg az üldögélést. Amúgy nagyon élveztem a szombatot, láttam egy csomó állatot. Nagyon figyeltem mindenre, hogy legközelebb ha erre járunk akkor már tudjam mondani Anyáéknak, hogy mi micsoda.

A vasárnap már a pakolással a takarítással és a hazafelé úttal telt. És mint mindig, a következő hét elejét leginkább alvással, pihenéssel töltöttem.