Fúúúúúúú, le sem tudom írni mennyi minden történt velünk az elmúlt egy hónapban. Mivel Bálint iszonyúan mozgékony, és nagyon eleven, ezért szinte minden időmet leköti. A géphez kb. két-három naponta tudok odaülni, akkor is megnézem a leveleimet és már rohanok is tovább, mert Bálint nem hagyja, hogy számítógépezzek. Napjában most már csak egyszer alszik, akkor is egy gyorsat, mert ha már egy órát alszik az már csodának számít. De ami a legfontosabb, hogy hétfőn, május 3-án megtette magától az első lépéseit. :o) Olyan büszke vagyok rá!!! Annyira kis ügyes fiú!
De röviden azért egy pár szót az elmúlt egy hónapról. Húsvét szombatján voltunk fodrásznál, mert már nagyon hosszú volt a haja, és már kellett valamit kezdeni vele. A mi fodrászunkhoz vittük (Henihez) aki nagyon aranyos volt Bálinttal, és kb. 5-7 perc alatt lenyírta a haját. Géppel csinálta, mert így volt az egyszerűbb. Bálintnak egy szava sem volt. Inkább az dühítette, hogy miért kell neki üldögélnie, mikor már kézenfogva tud menni. Szóval nagyon bátor fiú volt, így már én is neki merek állni legközelebb a hajvágásnak. Aztán Húsvét vasárnap Zoli rokonainál voltunk ahol nagyon jól éreztük magunkat. Bálint kapott egy rakás csokit, amit persze ő nem termelhetett be.
Aztán a következő hétvégén a szülinapok következtek. Kriszit és Csabi (nagynénje, és nagybátyja) szülinapja volt. Krisztit szombaton köszöntöttük Csabit pedig vasárnap. Persze a tortákat nem hagyhatta ki, úgyhogy mindkét nap tortafalóvá lett Bálint.
Majd jött két szuri, és két hét betegség. Szegényke lázas volt, köhögött és folyt az orra. Aztán természetesen én is elkaptam. Így nem sok helyen jártunk abban a két hétben. De mindeközben meglátogattak minket Zoli keresztapukájáék, aminek nagyon örültünk, mert ők még nem is látták Bálintot. Teljsen odavoltak Bálintért, hogy milyen ügyes, és milyen nagy fiú már. A múlt hétvégén pedig vidéken voltunk ami Bálint számára (és a mi számunkra is) nem állt másból csak hogy kézenfogva le föl jártunk a kertben. Annyit sétált Bálint, hogy már mi sem nagyon bírtuk. Mondjuk nagyon is jót tett neki a vidéki levegő, mert akkor aludt napközben kétszer is. Valószínüleg ennek a hétvégének volt köszönhető, hogy hétfőn már elengedte a kezemet és ment/megy magától néhány lépést.
Nagy vonalakban ennyi történt, persze ha jó idő van, akkor játszóterezünk Dominikkel, vagy a kertben lófrálunk, virágot ültetünk, stb. Képeket a következő bejegyzésben teszek közzé.
