Apa sütött

Képzeljétek milyen ügyes az én Apukám! A múlt hétvégén vendégségben voltunk, egy kerti partyn. Az Apukám erre az alkalomra készített a vendégseregnek egy rakás muffint. Sajnos én még nem ehettem belőle, de remélem hogy ha már nagyobb leszek akkor nekem is süt valami finomat.

Lágyéksérv

Mint korábban említettem Bálint egy köldök és egy lágyéksérvvel tért haza a kórházból. A köldök sérvvel nem kezdenek semmit az magától meggyógyul, de a lágyéksérvet szinte minden esetben műteni kell. Amúgy a sérve ki-be járt, vissza is lehetett tenni, míg húsvét szombat estéjén úgy tűnt, hogy nem tudom visszatenni. Azonnal bementünk a Heim Pál Kórházba, ahol megvizsgálták Bálintot. Persze mire odaértünk az általunk látott sérv visszahúzódott. Ennek ellenére az ügyeletes orvos kiírta Bálintot húsvét utáni keddre műtétre. Nagyon megijedtünk, hisz nem sokkal előtte jött haza Bálint a kórházból. És még olyan picike is volt, szóval a húsvét így elég idegesen telt. Meg hát az is bennünk volt, hogy igazából azt sem tudtuk mire számíthatunk a műtéttel illetve a gyógyulással kapcsolatban. Kedden bementünk, hogy akkor jöjjön aminek jönnie kell, de végül nem műtötték meg a sérvét, mert mint kiderült nagyon vérszegény volt Bálint. Egy kicsit megkönnyebbűltünk, de ugyanakkor ott volt az idegesség is, hogy na mikor záródik ki a sérve, és mikor rohanhatunk vele a dokihoz. A következő időpont május elején volt, de előtte vérvételre kellett mennünk, hogy mennyit javult a vérképe. Az az időpont is törölve lett, mert még mindig vérszegény volt Bálint, és kockázatosabb lett volna még mindig a műtét. Majd eljött május 26. amikor is megműtötték. Azt kell hogy mondjam, hogy én talán rosszabbul viseltem a műtétet, mint ő. A műtét után kapott egy fájdalomcsillapító kúpot, és onnantól kezdve semmit sem kellett neki adnom, mert annyira jól volt. Mintha nem is történt volna vele semmi. Ugyanúgy rugdosott, kúszott, gügyögött, nevetett. A kötést rá egy hétre leszedték, és most már csak a "varrat" látszik. Szóval mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ha ilyen picike babája van, és lágyéksérvet észlelnek nála, akkor minél előbb műtesse meg. Tényleg jobban aggódunk, mint amekkora beavatkozás ez.

Orvosi kontroll

Hazatérésemet követően, mint ahogy Anya már említette, folyamatos orvosi kontroll alatt kell hogy álljak. A háziorvos kb. 3-4 hetente jár ellenőrizni. Mint a kórházban kiderült volt két sérvem egy lágyék- és egy köldök sérvem, amit húsvét óta sebész ellenőrzött. Neurológushoz havonta járok. Szemészetre az elején 2-3 hetente most pedig 4 hetente járok. Ortopédia minden újszülöttnek kötelező, úgyhogy az nem jelent plussz dolgot, de az hogy gyógytornászhoz küldött az már megint egy újabb program. Ahhoz képest, hogy a védőnéni azt mondta, hogy ne járjak közösségbe, elég sűrűn néz ki egy hetünk. :)

Hazatérés

A legfőbb vágyam 6 hét után az volt, hogy végre már Bálint is kerüljön haza. Alig vártam, hogy elérje a 2 kg-ot, mert ez volt az a súlyhatár amitől már haza adják a kórházból. (megjegyzem, hogy ha valakinek szintén koraszülött babája lesz (de inkább ne legyen), még véletlenül se irasson súlyhatárt a védőnő által végzett környezettanulmányra, mert akkor a kórház csak afölött a súlyhatár felett adhatja ki a babát). Eljött hát március 13. amikor is 2180 grammal Bálintot a délutáni órákban haza hozhattam. Le sem tudom írni mennyire örültem annak, hogy végre a pici fiam is haza jöhet velem. Amúgy két esélyes volt a hazajövetel, mert a doktor csak dél körül mondta tutira, hogy délután kiengedi Bálintot. Az öröm mellé persze társult egy kis aggódás is, hiszen haza hoztam egy csöpp gyerkőcöt, akit sajnos a nővérkék jobban ismertek mint én. Azt sem tudtam hol fogjam meg, olyan kis törékenynek látszott. Az aggódásomat csak fokozta az a tény is, hogy Bálintot mikor haza hoztam nem tudott még rendesen szopizni, és csak gyógyszertári cumiva (tudjátok azzal a régi barna színűvel, amit rá kell húzni az üvegre) tudott enni. Így amikor megpróbáltam neki a jobbnál jobb cumisüvegekből adni a kaját, akkor döbbentem rá, hogy mennyire gyenge még, és hogy nem tudja megenni belőle a tejcsit. Nagy nehezen sikerült egy pár darab ilyen gyógyszertári cumit beszerezni, így szerencsére Bálintot tudtam etetni. Be kell valljam az első pár éjszakát nem sok alvással töltöttem, na nem azért mert Bálint sírt, hanem azért mert szinte féltem elaludni. Bálint nagyon jó baba volt, hangja csak akkor volt amikor éhes volt, és abból látszott még hogy mennyire pici, hogy csak evett és aludt, evett és aludt, evett.......

Amit a koraszülöttekről tudni kell

A kórházban eltöltött idő nagyon hosszú volt, és amit a legjobban hiányoltam az életemből azaz internet volt. A koraszülött osztályon dolgozók nagyon rendesek voltak, és tényleg próbáltak mindenre válaszolni, de sokszor nem volt arra idő, hogy mindent részletesen elmondjanak. Persze próbáltuk a külvilágot izzítani, hogy nézzenek utána ennek, vagy annak, de igazán az lett volna a jó, ha saját magunk tudunk utána nézni mondjuk orvosi kifejezéseknek, kórházak koraszülött osztályainak, vagy egyéb dolgoknak. Ezért mikor kiszabadultam átmeneti börtönömből azonnal a számítógép elé ültem, és próbálkoztam mindenféle szókapcsolattal a koraszülöttekre vonatkozólag. Hát sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy nem sok feljegyzés található a neten. Lehet hogy rosszul kerestem, vagy lehet, hogy tényleg nincsenek koraszülöttekre vonatkozó cikkek, írások, tapasztalatok, stb. De röviden amit tudni kell róluk: az első és talán a legfontosabb, hogy folyamatos, fokozottabb orvosi felügyelett alatt kell, hogy álljanak. Orvosilag ugyanúgy kell kezelni őket, mintha időre születtek volna (ez lehet, hogy nem mindenkinek egyértelmű). Az inkubátorban eltöltött idő miatt folyamatos szemészeti kontroll. Neurológiai szakvizsgálat mindenképp szükséges. Szerintem talán ezek a legfontosabbak. A többit úgyis majd hozza az élet, mint ahogy nálunk.

Kórház story 2.

Csak röviden még egy pár szó a kórházban eltöltött időkhöz. Bálint 6 hetet, én pedig kb. 3 hetet töltöttem a kórházban a már említett influenza járvány miatt. Bálint velem együtt 3 hetet a II. Női Klinikán volt, míg a másik 3 hetet (már nélkülem) a Dél-Pesti Kórházban töltötte. El kell hogy mondjam, hogy mindkét helyen csodálatos személyzettel, és rendkívül jó szakemberekkel találkozhattam. Persze azért voltak a koraszülött osztályon dolgozó nővérkékkel kisebb nagyobb összezördülések, de attól függetlenül nagyon meg voltam elégedve mindkét hellyel. A Dél-Pesti Kórháztól nagyon sokan óvtak, hogy ne vigyem oda a gyereket, de úgy gondolom, hogy nem döntöttem rosszul amikor ezt a kórházat választottam. Az intenzív ellátást a II. Női Klinika koraszülött osztályán kapta, a "hízás" pedig már a Dél-Pestiben történt.

A kórházban töltött napok

Bálint legfontosabb születési paraméterei: született 2009.02.02. 16:14, súly 1470 g, magassága :) 41 cm, Apgar 9/9.

A kórházban töltött napokat senkinek sem kívánom, hogy élje át. Mivel influenza járvány tört ki az országban, így karantén volt a kórházban. Se ki se be nem mehetett senki. Ez az intézkedés csak még nehezebbé tette a bent töltött napjainkat. Főleg az enyémeket. Bálint szerencsére jó baba volt és viszonylag jól viselte a vele történteket. Én talán annál rosszabbúl. Iszonyú rossz látni, azt a kis csöpp babát, hogy mindenféle csövek lógnak ki belőle. Hogy ha vért vesznek tőle belilul a keze, a sarka. Azon izgulni, hogy meginduljon a pisi, a kaki. Ráadásul Bálint ebből a szemponból nagyon rossznak számított, ugyanis a magzatszurok nagyon nehezen ürült ki belőle. Végignézni hogy beöntést kap stb. Egyelőre nem borzolom tovább a kedélyeket. Rossz volt ezt átélni. :( Bálint 3 napig kapott oxigént, és utána szerencsére már nem volt rá szüksége, mert a kis tüdeje jól működött. A legnagyobb csapás talán akkor ért amikor 3 nap múlva megtudtam hogy mennyit fogyott. 1470 grammról 1220 grammra esett a súlya. Tisztában voltam vele, hogy minden újszülött veszít kb 10 %-ot a súlyából, de arra azért nem számítottam, hogy ekkora lesz a különbség. Meg pl egy négy kilós babánál nem annyira feltünő hogy mennyit fogyott, de egy közel másfél kilósnál ez igenis nagy veszteség. Innentől kezdve a napjaink elég egyhangúak voltak. Voltak jobb és rosszabb napok. Volt amikor egész nap sírhatnékom volt, de volt amikor egész jól viseltem a dolgot. Az biztos, hogy ha nincsenek a szobatársaim akkor biztos bedilizek. Jó volt, hogy egy szobában voltam 5 koraszülött babás anyukákkal akik szinte ugyanazokat élték át nap mint nap. Így próbáltuk egymást támogatni, bíztatni, meghallgatni.

Persze a családom is mögöttem volt, és segítettek amennyire tudtak, csak hát az influenza miatt ez elég nehéz volt. Ezt igazán csak az tudja, hogy mennyire nehéz, aki közvetlenül átéli.